Hamarosan kitör az őszi szünet. Várták a gyerekek, várták a tanárok.

Még valamikor szeptember közepe táján olvastam, hogy Romániában a szenátus nagy többséggel támogatott egy előterjesztést, amely szerint veszélyhelyzet idején a pedagógusok és egyetemi oktatók havonta 2.000 lej (kb. 150.000,- Ft) kockázati pótlékot kapnának, az oktatásban dolgozó többi alkalmazottnak…

Kitudja, hány évre tervez Szijjártó Péter? Az viszont minden túlzás nélkül állítható, hogy Dzsudzsák Balázsnak mostantól érdeke legalább addig aktívnak maradni, ameddig ő a külügyminiszter.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Végtelenül szomorúnak tartom ugyanis, hogy az Európai Bíróságnak a lex CEU-t elmeszelő határozata tényleg megkésve rendezi a viszonyokat.

Annyira jó, hogy létezik egy legszűkebb kör. Rokonok, barátok, egykori iskolatársak, partnerek a vállalkozásban, stb.

Aligha vonhatja kétségbe bárki, hogy Vidnyánszky Attila a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház élén valami nagyon fontosat hozott létre.

A jó ég tudja, hogy fogunk viszonyulni két év múlva Marosvásárhely új polgármesteréhez.

Azért az ugye messze nem mindegy, hogy az ember kinek a seggét nyalja.

Mit lehet itt tenni, kérem? Ez már kezd tényleg betegessé válni.

Valaki szólhatna már Orbánnak az övéi közül, hogy álljon le ezzel a libernyákozással.