Valaki szólhatna már Orbánnak az övéi közül, hogy álljon le ezzel a libernyákozással.
Úgy látszik, jól működhet a felírt nyákoldó, mert egyfolytában ez dől a szájából. Nyák, nyák, libernyák. Legutóbb a Magyar Nemzet mai számában. Csak gratulálni lehet hozzá. Vagy mérhetetlenül undorodni tőle. Valahogy nem veszi észre, hogy ez a szóhasználat egyszerre árulkodó, s emellett ordas nagy bunkóság is.
Árulkodó, méghozzá nagyon sok tekintetben. Teljesen egyértelmű, hogy aki egy-egy beváltnak vélt fordulatot ismételget szinte mániákusan, annak nincs valódi közlendője. Valami űrt akar kitölteni vele. A migránsok, Soros, s most ez a libernyákozás még annál is együgyűbb, mint a politikatörténetileg lesajnált, mert jelentéktelen populista példakép és barát, Silvio Berlusconi Forza Italia szólama. Jelentéktelen, mert bár a Forza Italia Olaszország legnagyobb jobboldali pártjává nőtte ki magát, maga Berlusconi pedig hazájában a leghosszabb ideig töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, ha megkérdeznek a korszakról, amelyben ő állt a politika csúcsán, jobbára csak botrányok jutnak az eszünkbe.
Félő, ha Orbán így folytatja, ugyanígy jár. Igaz, körülötte nincsenek látványos magánéleti botrányok. Ám gyűlölködésből, puszta tagadásból, abból, hogy mindennel és mindenkivel szembe megy, aligha lehet a történeti emlékezetre méltó életművet alkotni. Hatalmának mementói legfeljebb stadionok és sportcsarnokok lesznek, amelyek még hosszú-hosszú évtizedeken keresztül leszűkítik a fenntartási költségek miatt egy-egy önkormányzat mozgásterét a valódi fejlesztési lehetőségek kihasználásával kapcsolatban.
Még a Forza Italia jelszó is kiállás volt valami mellett, s nem szembefordulás. Orbánnak azonban ahhoz, hogy legalább a szavak szintjén kényszerűen álljon oda határozottan valami mellé, máshonnan kellett vennie az ötletet. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! A szavak azonban itt már végtelenül kevésnek bizonyulnak. Senkit nem hagyunk az út szélén. Senki nem marad ellátatlanul. Az első csatát megnyertük a koronavírus ellen. Duma, duma, duma. Terelés. Ahogy ez a libernyákozás is az, semmi több.
Komolyabban szerettem volna foglalkozni a miniszterelnök Magyar Nemzetben megjelent írásával. Aztán rájöttem, felesleges. Aki ennyire bántó szóhasználattal fordul az ország azon részétől, amely másképp gondolkodik a világról, mint ő, annak a gondolataival vajon érdemes-e foglalkozni? Aki így értelmezi azt, hogy jelen pillanatban minden magyar miniszterelnöke, elvárhatja-e hogy vegyék komolyan? Mit kezdjünk azzal, aki ilyen gátlástalanul kelti rossz hírünket a világban? Azzal, aki ennyi pálforduláson ment már eddig is keresztül? Aki terminológiai szintre emel egy pontatlanul használt kifejezést (Dragomán György járt utána, a libernyák – szerintem a lebernyeggel is kapcsolatba hozható módon – feltehetően köpönyeget jelent), az ugyan mennyire vehető komolyan?
Csak tiszta forrásból, gondoltam. A miniszterelnök honlapján kerestem meg az írást, amellyel foglalkozni szerettem volna. Nézem a fenti fotót. Letisztult, egyszerű, ízléses. Tetszik. Olvasom a cv lényegre törő szövegét. Épp csak három információt hiányolok belőle. Azt, hogy politikai filozófiát Orbán Viktor a Soros Alapítvány ösztöndíjjal hallgatott Oxfordban. Motivációs levelében ezekkel a szavakkal folyamodott ösztöndíjért az alapítványhoz: „Magyarországon a civil társadalom elmélete Hegelen és Marxon keresztül vált ismertté. Érdekelne, hogyan közelítik meg a kérdést az angol liberális hagyomány szerint”. A tömör önéletrajzban annak sincs nyoma, hogy 2014-ben az Oxfordi Egyetem törölte híres hallgatói listájáról a magyar miniszterelnök nevét.
Megemlíti, hogy jelenleg a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke. Arról – a politikai életútjában nyilván jelentős pozícióról – viszont nem tesz említést, hogy ezt megelőzően, 1992 és 2000 között a Liberális Internacionálé alelnöke volt. Szóval, ezek fényében tényleg szólhatna végre valaki a főnöknek, fogja végre vissza magában a tagadás szellemét, s ne libernyákozzon annyit ott, ahol pontosan ismerik a múltját, mivel a hitelességgel keringőt lejtve e nélkül is nagyon vékony jégen táncol.
Képek forrása: forum.index.hu / fuhu.hu / miniszterelnok.hu
