Kitudja, hány évre tervez Szijjártó Péter? Az viszont minden túlzás nélkül állítható, hogy Dzsudzsák Balázsnak mostantól érdeke legalább addig aktívnak maradni, ameddig ő a külügyminiszter.
A magyar diplomácia vezető embere a minap ugyanis egyértelművé tette, intézhetnek hozzá akár ironikus, akár őszinte formában bármennyi kérdést a magyar labdarúgás állócsillagának diplomata-útlevelével kapcsolatban, ő egyrészt nem fog ezekre a kérdésekre – ahogy persze más kérdésekre sem – érdemi választ adni, másrészt Dzsudzsák számára addig áll rendelkezésre ez a kiváltságokat biztosító dokumentum, ameddig ő, I. Szijjártó Péter azt jónak látja.
A vitatott kérdésnek több összetevője van. Az egyik feltétlenül az, hogy a magyar labdarúgóválogatott kapitányának jár-e a szóban forgó útlevél? A jogosultak köréről a Belügyminisztériumi Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság honlapján lehet tájékozódni. Megnéztem. Vakartam a fejem búbját, próbáltam nyitott és empatikus lenni, őszintén megérteni, milyen kitüntetett nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy Dzsudzsák barátunk élvezhesse egy ilyen okmány előnyeit, de nem találtam rá a bölcsek kövére. Ha kizárom a csak az utazás időtartamára érvényes útlevélre vonatkozó jogosultságot (Dzsudzsáké nem ilyen), akkor afféle kiskapuként egyetlen használható mondatot jöhet szóba a felsorolásban, de az se túl meggyőző. „Nemzetközi jogon alapuló diplomáciai kiváltságot és mentességet élvező egyéb személy.” Tudom, elég kínos ez is, de itt bárki kereshet jobb hivatkozási alapot, ha tud.
A másik összetevőre valahogy így tudnék rákérdezni: aztán minek az neki? Ezt se nagyon tudom. Oké, tök jó lehet lazán felmutatni, aztán elhúzni a várakozók sora és a vámvizsgálat mellett, a mentesség sem akármi, s a diplomata-rendszámmal is lehet menőzni, de Dzsudzsák szerintem jobb fej annál, semhogy ezekhez a kiváltságokhoz ragaszkodjon. Ha mondjuk a NER-celebek közül egyedül neki volna ilyen papírja, az esetleg legyezhetné a hiúságát. De állítólag rohadt sok embernek osztogattak. Egyes források szerint 2010 óta 16.952 magyar állampolgárnak. Diplomata-útlevéllel 2020. májusában 7.657 honfitársunk rendelkezett. Ön, kedves olvasó, esetleg szintén köztük van? Ha nincs, akkor Önt is hasonlóan bosszantják ezek a számok, mint engem?
Ezeknek a számoknak az ismeretében már szinte el is hallgatnak bennem a további kérdések. Ilyen körülmények között miért ne volna Habony Árpádnak diplomata-útlevele? Miért kellene meglepődnöm azon, hogy a magyar politikatörténet egyik legnagyobb böszmeségében, a Heineken vörös csillagának eltávolítására tett kísérletben közvetve érintett Csíki Sör gyártását végző cég erdélyi tulajdonosa, Lénárd András szintén részesül mindazokból az előnyökből, amelyek e papírral együtt járnak. Ha a 7.657-eknek van ilyen doksija, akkor miért pont ők hiányoznának közülük. Komolyan. Áldásom Dzsudzsák útlevelére. Igazából nem is ez érdekel.
Engem az a pökhendiség zavar a legjobban, ahogy Szijjártó kezeli ezt az ügyet. Minden porcikám irtózik a hatalmi gőg egyes szám első személyben megnyilvánuló, leereszkedő, erejét fitogtató nyegleségétől. Jóban vannak egymással. Rendben. Együtt nézik a bolgár-magyart. Ezzel sincs baj, ha őszinte a barátságuk. Kiteszik a Facebookra. Egy külügyminiszter részéről ez a személyesség már kicsit zavar, de a közösségi portálok ma már olyan felületek, ahol a politikának, a politikusoknak is jelen kell lennie.
Amitől igazán felfordul a gyomrom, az a nyilvánosság, a média kezelése. Egyszerűen megengedhetetlennek tartom, hogy a sajtó munkatársai érdemi válaszok helyett rendszeresen kioktatásban részesülnek. De ebben az esetben még erre is rátesz az említett nagyképű gőg, amellyel Szijjártó kijelentette, hogy a szebb napokat látott labdarúgónak addig lesz diplomata-útlevele, ameddig ő azt vissza nem kéri tőle. Mert neki, felülemelkedve jogszabályokon és rendeleteken, szóval az ő magasabb rendű nézőpontjából szemlélve a dolgokat, ehhez is van joga. Van, hiszen a góré hagyja neki, mert ő faragta ilyenre ezt a figurát. Mondhatnánk, a saját képére teremtette. Így aztán lehet tényezőnek hazudni magunkat a hatalmi játszmák erőterében, lehet a német nyelvterületet korruptabbnak nevezni a miénknél, lehet a mellünket verni, hogy a klímavédelem élharcosai vagyunk, meg hogy a határon túli magyarok mindig számíthatnak a kormányra. Csak már egyszer mások mondanának hasonló szépeket rólunk. Valahogy hitelesebbnek érezném. S annyira jó volna, ha minden határon belüli magyar is számíthatna a rezsim támogatására.
Képek forrása: 444.hu / MTI/Balázs Attila/hu.euronews.com / facebook.com / rochellefoster.com
