Az egyik szemem sír, a másik nevet. Végtelenül szomorúnak tartom ugyanis, hogy az Európai Bíróságnak a lex CEU-t elmeszelő határozata tényleg megkésve rendezi a viszonyokat.
A CEU már soha nem lesz ugyanaz, mint volt az elüldözése előtt. Ha indítanak is amerikai diplomát kiállító képzéseket, a bécsi campuson beindult folyamatok visszafordíthatatlanok. A Magyarországot, a magyar felsőoktatást a kormány átgondolatlan és felelőtlen politizálása miatt ezügyben ért veszteség végérvényesnek tekinthető.
Van ugyanakkor okunk az örömre is, méghozzá többszörösen. Egyrészt, ha helyreállítani nem is lehet az eredeti állapotokat, mindazok, akik kiálltak a CEU függetlenségéért, akik küzdöttek mindaddig, amíg az lehetséges volt annak érdekében, hogy az elüldözött képzések is megmaradhassanak, az EB döntését sikerként könyvelhetik el. A kormánnyal szemben nekik adtak ugyanis igazat. Érvényesülni látszik továbbá az EU védernyő szerepe. Bármily látványosan veszik is komolytalanul Orbánék azt az értékrendet, amelyhez 2004-ben egy hosszú előkészítő folyamatot követően széles konszenzus mellett csatlakozott az ország, ez a mostani eset megmutatja, hogy a közösség tagjaként, annak szinte minden előnyét élvezve, egy tagállam nem taposhatja lábbal se a közösségi jogrendet, se az EU-t összetartó értékeket.
A magam részéről mind a mai napig ebben látom az Uniós tagságunk legfőbb értelmét. Reménykedem abban, hogy ezt a döntést hamarosan – s az eddigieknél talán határozottabban – további hasonló lépések követik minden olyan esetben és minden olyan országban, ahol a jogállamiság alapelvei sérülnek. Mert igenis van, kell, hogy legyen olyan, hogy közös alap, amelyben egyszerre fejeződik ki Európa eszméje és a nemzetállamok érdekei. A jogállamiság pedig kitüntetett módon tartozik ehhez az alaphoz.
A sportban lehet emelt fővel veszíteni. Úgy tűnik, Orbánnak ezt az erényt a kihűlőben lévő stadionépítési láz ellenére sem sikerült átmentenie a politizálásba. Egyszerűen szánalmas, ahogy kormányzati szinten fogadták és kezelik a hírt. Az, ahogy Varga Judit kettős mércét emleget ott, ahol éppen a kormány teremtette meg a kettős mérce alkalmazásának lehetőségét. A jogszabályokat minden egyetemnek egyformán be kell tartania Magyarországon – hangoztatja a közhelyszámba menő szólamot. Holott épp a felsőoktatási törvény CEU-t célzó 2017-es módosítása határoz meg eltérő feltételeket a különböző képzések indítása számára. Ha valami, hát épp ez nevezhető kettős mércének. Hogyan is szól az Európai Bíróság határozata?
Az Európai Unió Bírósága szerint:
- nem egyeztethetők össze az uniós joggal és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által követett joggal azok a Magyarországon bevezetett követelmények, amelyek a származási állammal — a CEU esetében New York állammal — aláírt nemzetközi szerződéshez és az ott folytatott tényleges oktatási tevékenységhez kötik külföldi diplomát kiadó felsőoktatási intézmények magyarországi tevékenységét. Magyarországnak egyenlő bánásmódot kell biztosítania a külföldi és belföldi egyetemek és főiskolák számára.
- A származási állammal kötött nemzetközi szerződésre vonatkozó követelmény emellett sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját is, mert korlátozza az oktatási intézmények alapításának és működtetésének szabadságát, valamint a tudomány szabadságát.
Szóval ülünk megint a szégyenpadon, s közben pontosan tudjuk, hogy kizárólag azért kerültünk oda, mert ugyan a kormánynak sem volt, nem is nagyon lehetett különösebb gondja a CEU-s képzésekkel, ám egyszerűen képtelen volt elengedni a választásokon működőképesnek bizonyult Soros ellenes narratívát. Nyilván rosszul mérte fel a felsőoktatási törvény 2017-es módosításával elkerülhetetlenül együtt járó presztízsveszteséget. Ha viszont ezzel is kalkulált, akkor bizony még nagyobb a baj. Varga pedig most magyarázkodhat valamiért, amihez tulajdonképpen semmi köze, sőt a miniszterségét megelőzően talán egyet sem értett a CEU kipenderítésével. Csak nehogy egyszer még visszaüssön rá az a macsó bunkóság, ami Széll Bernadettet érte Illés Zoltán részéről.
Képek forrása: eduline.hu / azonnali.hu / 444.hu