Most őszintén, mennyire kell bunkónak lenni ahhoz, hogy valaki, a hírek szerint legalábbis, bizonyítékot kérjen a megkérdőjelezhetetlenről, vagy azt hazudni a királyi médiában, hogy „az oroszok, amennyire lehet, próbálják a polgári lakosságot kímélni”.

A legtöbben Voltaire Candide vagy az optimizmus című művéből ismerik a Pangloss szájába adott fordulatot, amely szerint ez a világ a lehetséges világok legjobbika. Már persze, ha ismerik Voltaire-t egyáltalán.

Arra készültem, hogy a választásokat követően, az ezt a blogomat elfogultsággal vádlóknak, s persze magamnak is igazolni fogom, hogy a fordulatot követően is képes vagyok kormánykritikusan gondolkodni és írni.

Iszonyú mélyütést kapott tegnap a magyar ellenzék, a magyar demokrácia, a magyar szabadság, a magyar jövő. Olyat, amelyből rendkívül nehéz lesz felállni.

„Magyarországnak ebből a háborúból ki - kell - maradni.”

Boltba indulok. Szól a rádió, s persze jó hosszú kocsisor előttem.

Utálom, ha egy ország beavatkozik egy másik belügyeibe. Azt is, ha mi másokéba, s persze azt is, ha mások a miénkbe.

Eljött a választások hete. Alig több, mint hat nap választ el bennünk a szavazástól.

Nap, mint nap szembesülnöm kell azzal, mennyire káros dolog a negatív elfogultság.

Bár ne volna Ady Endre ennyire aktuális. Félnek is tőle sokan, mint a tűztől.