Tisztán emlékszem, amikor Szilágyi Zsófi a játszótéren – uzsonnaszendvicsét a kopott faasztalon gondosan egy kockás szalvétára helyezve – határozott léptekkel megindult a terület túloldalán elhelyezett szeméttároló felé.

Nem nagyon kedvelem a felkapott, divatba jött kifejezéseket. Boldog, boldogtalan elkezdi használni őket.

Meg kell követnem Áder Jánost. A legkomolyabban.

Igen, ma nyilván a Pegasus-ügyről kellene írni, hiszen ez most a legerősebb tematika a hazai közéletben, de talán érdemes várni vele péntekig. Vagy hétfőig.

Orbán szinte minden megnyilvánulása alkalmat teremt egy kis kultúrtörténeti tájékozódásra.

Az UEFA szankciókra adott itthoni reakciók egyszerre szánalmasak, felháborítóak és nevetségesek.

Na, ez már végre igazán tetszik. Ahogy a főváros a Fudan Egyetemmel kapcsolatban – kihasználva megmaradt mozgásterének nagyjából a maximumát – reagál a kormány gyomorforgató, kicsinyes, primitív, álszent, olykor a nagyhatalmakkal szemben alattvalóinak tetsző lépéseire.

Nem titkolom, erősen készülök egy kormányváltásra.

Kellő határozottság nélkül jobb, ha a politika közelébe sem megy az ember.

Azt már eddig is tudtuk, hogy Orbán Viktor nagy harcos.