Drága dolog a parasztbutítás.

Lassan, szinte tyúklépésben araszolgatunk a tavasz felé. Várjuk, hogy az éjszakai fagyok engedjenek a szorításukból, s átadják helyüket a virágba boruló fáknak.

Tudja a jó ég, mi zajlik a színfalak mögött. Egy blogbejegyzéstől aligha lehet elvárni, hogy hiteles információkra alapozva reálisan értelmezzen egy olyan nagypolitikai helyzetet, mint az orosz-ukrán konfliktus.

Tudományos kutatások egyértelmű összefüggést mutattak ki a tengerszint feletti magasság, illetve ezzel párhuzamosan a sztratoszférához való közelség és az étvágy fokozódása között.

Elszúrtam a pénteki bejegyzést. Ha esetleg még emlékeznek rá, azon morgolódtam, mennyire kulturálatlan és bunkó dolog, a diplomáciától pedig tökéletesen idegen egy nagykövetnek azt mondani, „teljes mértékben érdektelen, hogy mit gondol”.

Valaki végre elmagyarázhatná nekem egyszer, miért jó az nekünk, ha összeveszünk minden partnerünkkel, szomszédos és távolabbi barátainkkal?

Őszintén be kell vallanom, egyre nehezebben esik számomra, hogy türtőztessem magam.

Úgy tűnik, azoknak, akik nem aktív politikusok, s nem szerepelnek a közéletben közvetlen módon, nincs más esélyük, mint nap, mint nap mantrázni, hogy ez a rezsim tönkreteszi az országot, Orbán pedig alkalmatlan.

Vagy én vagyok teljesen hülye, vagy Orbán Viktor zakkant meg végleg. Amit a mai napon rendezett, az újfent aligha nevezhető másnak, mint diplomáciai ámokfutásnak.

Olvasom a hírt: „Lemondott Ukrajna védelmi miniszterhelyettese, Vjacseszlav Sapovalov, miután hétvégén kiderült, hogy az ukrán honvédelmi minisztérium a reálishoz képest kétszeres-háromszoros áron szerezhetett be élelmiszereket a katonáknak.” (444.hu).