Tudományos kutatások egyértelmű összefüggést mutattak ki a tengerszint feletti magasság, illetve ezzel párhuzamosan a sztratoszférához való közelség és az étvágy fokozódása között.

Valami hasonló mondattal kezdődhetne az a kormányzati magyarázkodás, amely a nagyjaink légiközlekedése során felmerült étkezési költségeit megszellőztető rosszindulatú, nyilván a sorosista ballib sajtóból származó lejárató hírre reagál. Már persze, ha eszébe jutna itt még bárkinek bármi miatt magyarázkodni. Mára azonban ez is kezd kimenni a divatból.

Nem kell kíváncsiskodni, s akkor magyarázkodásra sincs szükség. Ez lehetett a régi metódus. Kíváncsiskodj nyugodtan, mi azonban akkor sem magyarázkodunk. Ez az újabb. Szóval – Orbán egyik Moldovától ismerős örökérvényű fordulatával élve – nix ugribugri. Oké, hogy ez nem a lapostetű kategóriája, de mégis. Mit kell itt pattogni, kérem. Ez a jogállamiság is egy jó nagy hülyeség. Akár a fékek és egyensúlyok rendszere. Minek itt egyre fokozni a feszültséget? Hát kinek jó ez? Minek provokálni az istenadta népet azzal, hogy mi mennyit zabálunk, miközben az ő érdekükben repdesünk szerte a világban. Elvégre enni csak kell. Hogyan is képviselhetnénk kiálló bordákkal a nemzeti érdeket?

Közérdekű adatok kikérése. Micsoda marhaság ez is. És akkor még ki is adják. Felfoghatatlan. A köz érdeke a nyugalom, nem? Nyugalom pedig ott van, ahol a köz nem tud semmit, amit felesleges tudnia. A magyar kormány puritán. Nem saját gépekkel repdes. A honvédség négy személyszállításra alkalmas gépét használja. A nagy érdeklődésre való tekintettel titkosították is nagy hirtelenjében 30 évre a szárnyalással kapcsolatos adatokat. Hiába, a honvédelmet és a nemzetbiztonságot komolyan kell venni. Bár nekem az a gyanúm, ha nem titkosítanák ezeket az adatokat, akkor a kutyát nem érdekelné, mi mennyibe kerül.

Az atlatszo.hu csak nem bírt magával, s kikérte azokat. És láss csodát, kaptak adatokat. Ilyeneket, olyanokat, olykor hézagosakat, olykor hiányosnak tetszőeket, de kaptak. Most akkor tessék megmondani, mi lett ettől jobb nekünk? Megtudtuk, hogy a külügyi delegáció egy kairói út során 5,5 millát evett és ivott meg, s csaknem 7 millióért internetezett. Micsoda kicsinyeskedés acsarkodni, hogy úristen, ez rengeteg adóforint, hogy akadt volna meg a torkukon. Nem kellene ilyeneken fennakadni. Repülőjegyet oda-vissza mondjuk már 75 ezer Ft körül lehet kapni, Budapest és Kairó között. Ám én nem bírom a populizmusnak azt a formáját, amelyet olykor finn, meg holland, persze liberális miniszterelnököktől látni. Biciklivel járnak be dolgozni. A mi embereink járjanak csak repülővel, akár Kassára is. Álljon ott kihasználatlanul az a két Airbus A319 és a két Dassault Falcon 7X? Kidobott pénz volna az ablakon.

Az a 2.204 km Budapest és Kairó között 800 km/h sebességgel – a honvédség gépei ennél persze gyorsabban közlekednek – 2 óra 45 perc alatt általában letudható. Fapadoson nem is reménykedhetsz normális kajában. Ennyi ideig pedig egy felnőtt ember azért többnyire kibírja evés nélkül. A diplomáciai delegációkat amúgy sem szokás éheztetni a fogadó országban. De jó, engedjük meg nekik, egyenek és igyanak a levegőben is. Ha felszállástól leszállásig folyamatosan fogyasztanak, akkor ez óránként 2 millióra, percenként úgy 33 ezer forintra jön ki. Nem tudom, hányan lehettek. Nekem azonban az Egyiptomot ért 8. csapás jut róluk az eszembe Mózes II. könyvéből. A sáskajárás.

Nézem őket. Olyanok, akár a jóllakott óvodások. Elégedettek. Kiegyensúlyozottak. Mosolygósok. És nyilván nem éheznek. Nem is várja el tőlük senki. Csak ne dobolna a fülemben Szabó Lőrinc egy mostanában keveset idézett sora. „Nincs pénz, s te azt mondod: egyéni pech!” Nincs elegendő pénz se az egészségügyre, se a tanárok bérére. Van viszont 47 %-os infláció az élelmiszerárakra, meg vannak az ársapkák. És vannak azok, akiknek még így is megfizethetetlen a napi betevő. Ez áll szemben a Budapest-Kairó között elfogyasztott 5,5 millióval.

Képek forrása: atlatszo.hu / origo.hu / MTI - Fischer Zoltán / travelo.hu