Drága dolog a parasztbutítás.

Persze gondolom, ebben a műfajban is kell számolni a költségek növekedésével, az inflációval, a háborús veszélyhelyzet okozta áremelkedéssel, az energiaválsággal, talán a migrációs hullám folyamatos erősödésével is, de mindenek előtt Brüsszel szankciós politikájával. Meg hát pénzbe kerül az a kreativitás is, amely nélkül aligha lehetne eladni azt a ki tudja hány kilométer hosszú mézesmadzagot, amelyet évek óta húzogatnak a NER-polgárok szája előtt, ők pedig úgy tapadnak rá, mint lágyan zümmögő legyek a légypapírra.

Bajban vagyok, hiszen ellenőrizni nyilván nincsen módom a 24.hu ma közzétett adatait. Ám ha igazat írnak, akkor van mit az ársapkás tejbe aprítani a propagandával foglalkozó kormányközeli cégeknek. Gondolok egy merészet, és azt mondom, sőt! Még az is megeshet, hogy nem az ársapkás tejbe aprítják azt az aprítandót, hanem egy laza mozdulattal a piaci áras flakonért nyúlnak. Bár, amennyire ismerem a pénzéhségüket, talán mégis maradnak a hatósági áras fehér folyadéknál, hiszen az mégiscsak az ő agyszüleményük. Olyan lehet nekik, akár a tulajdon gyermekük. Óvják, védik, dicsérik, felmagasztalják.

A kormányközeli cégek szókapcsolat használata esetében a többesszám alkalmazása már csak azért is indokoltnak tűnik, hiszen – ahogy olvasom – 2018 óta gyakorlatilag két cég, a szépséges magyar nyelvünk valamennyi regiszterét kiaknázó New Land Media és a Lounge Design uralja az állami kommunikációs piacot. Az állami vállalatok és a Rogán vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda megrendelései után – jó, nyilván ügyeskedtek más területen is – az öt év alatt elért 36 milliárdos nagyságrendű haszonból került vagy 22.5 milliárd osztalék a tulajdonos zsebébe. Igazán dicséretes teljesítmény. Ez testvérek között is 4,5 milliárd/év. Figyelem! Feltéve, hogy ezek az adatok helyesek.

De ne legyünk kicsinyesek, s ne kutakodjunk a kapcsolatépítő, konkurencia híján egyedül pályázó zsenik zsebében. Bolondok volnának, ha nem élnének a lehetőséggel. A hal feje mindig ott bűzlik, ahol lehetővé teszik ezt a rablást. Bár az ördög nyilván ebben az esetben is a részletekben rejlik, a 444.hu információi alapján, kicsit bulvárosan, ezúttal érjük be annyival, hogy a kormányzati döntésekkel kapcsolatos ámításra és Brüsszel fikázására 2022-ben állítólag 197 milliárdot vertünk el. Megint csak amennyiben igaz ez az adat, mindenki eldöntheti maga, hogy ezt soknak tartja, vagy kevésnek, vagy épp ideálisnak.

Nekem, mint nyilván populistának és sorosistának minősített bloggernek, azért szöget üt a fejembe, ami néhány nappal ezelőtt a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumon hangzott el: „a kormány részéről a jóindulat fennáll a kormánytisztviselők bérhelyzete miatt. De az, hogy ezt mikor, hogyan és milyen formában tudjuk megoldani, azt jelenleg nem tudjuk megmondani.” És akkor megjelent előttem az osztrigázó miniszterelnök képe, meg a stadionoké, a felvásárolt telefontársaságé, bevillantak a miniszteri fizetések felfelé száguldó lázgörbéi, s most ez a propagandára kipörgetett 197 milliárd. Ezekre a képekre pedig feltartóztathatatlanul úsztak rá a meleg ételt csak a közétkeztetésben látó gyerekek maszatos arcai, az egészségügyi intézményeink állapota, az országnak hátat fordító orvosok sokasága, s a majd egy éve demonstráló tanárok tömegei, meg még ezernyi minden.

Ezen a ponton merült fel bennem az a végtelenül egyszerű, ám türelmetlenül tolakodó kérdés, hogy tessék mondani, nincs itt gond a prioritásokkal? A rezsim haszonélvezői nem ülnek fordítva azon a bizonyos lovon? Oké, hogy hátrafelé nyilazó lovas nemzet vagyunk, de mintha azt az indulót is fújnák nekünk, hogy Magyarország előre megy, nem hátra. Persze ki is tudná ezekben az zavaros időkben, merre van az előre, s merre a hátra?

Képek forrása: origo.hu /  Facebook - Magyarország kormánya / borsonline.hu / ezalenyeg.hu