Úgy vagyok Polt Péterrel, mint a Lehel Csarnokkal. Utóbbi mellett munkába menet és munkából jövet évek óta naponta többször is elhajtok.

A HVG ma közzétett egy januári levélrészletet. Nem tudom, hogy került a birtokába. Azt sem tudom, helyes-e, vagy sem, hogy – ha már a birtokába került – közzétette.

Tiltakozás helyett hallgatni gyávaság ( Ella Wheeler Wilcox )

Eljutottunk hát idáig is. A miniszterelnök dulakodni kezd egy országgyűlési képviselő transzparensének megszerzéséért.

Mégis, mire számítottak? Varga Judit meglepődni méltóztatott az uniós költségvetés tervezetén.

Ha a feje tetejükre állnak is a Fidesz kommunikációs szakemberei az M1 propagandagépezetétől a KESMA médiagóleméig, akkor sem tudják úgy tálalni a tegnapi eredményeket, hogy az elleplezze a mosolyuk őszinteségének hiányát.

Megnéztem újra Borkai 1988-as szöuli gyakorlatát. Azt, amellyel harmadmagával felült a lólengés világának tetejére. Lélegzetelállító, hátborzongatóan gyönyörködtető volt most is. Koncentrált, tűpontosságú.

Hogyan is szokták mondani a hazai labdarúgás színvonalán mozgó szakértőink? Engem valahogy mindig lenyűgöz a szakmaiságuk.

Műtét után, lábadozás közben az ember sajátos optikán keresztül látja a dolgokat.

Valaki válaszoljon már nekem arra rendkívül egyszerűnek tetsző kérdésre, hogy miért nem hagyjuk meg a hitet az ember legszemélyesebb, legbensőbb ügyének?