Vagy én vagyok teljesen hülye, vagy Orbán Viktor zakkant meg végleg. Amit a mai napon rendezett, az újfent aligha nevezhető másnak, mint diplomáciai ámokfutásnak.
Történt, hogy a rendesen kistafírozott Mathias Corvinus Collegium médiakonferenciát rendezett. Hasznosak az ilyen események, hiszen meg lehet vitatni az olyan alapvetéseket, mint amelyet Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója mondott az említett tanácskozás nyitónapján, hogy tudniillik a média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot. Igaz. Mondjuk, ha mindezt a hazai viszonyok felől gondolom végig, rögtön a hányinger kerülget.
Uralni egy ország gondolkodását és ezen keresztül az országot. Akinek ilyen gondolat megfordul a fejében, azzal nem szívesen ülnék egy asztalhoz elfogyasztani egy steaket. Biztos jó véresen szereti. Uralni ugyanis bármit is, amiben emberek vesznek részt, szerintem kifejezetten gusztustalan dolog. Aki uralni akarja a gondolkodást, az a sajátját akarja kizárólagosan előtérbe helyezni, méghozzá a lenézett többiek gondolkodása fölé. Aki uralni akar egy országot, az a polgárait alattvalónak tekinti. Magyarországon ma pontosan ez történik. Hogy a politikai igazgató tanácsainak vagy a miniszterelnök habitusának megfelelően alakult-e ez így, az – azt hiszem – egyértelmű, ugyanakkor teljesen mindegy. Merne csak Orbán Balázs olyan tanácsot adni, ami összeegyeztethetetlen Orbán Viktor habitusával és hatalmi ambícióival. Másnap, de inkább még aznap repülne.
A legszomorúbb azonban az egészben talán az, hogy pártoktól és ideológiáktól mentes sajtót még elképzelni sem tudnak. Úgy gondolják, hogy egy médium vagy velük van, vagy ellenük. Szerintük harmadik út nem létezik. Ez feltétlenül azt jelzi, hogy a média működésének lényegét, misszióját és feladatát a leghatározottabban nem értik. A médiát ők úgy akarják használni, akár egy korbácsot. Sőt, újabban egyre inkább úgy, mint egy pallost. Igen, kivégzőeszközként. A segítségével teszik tönkre politikai ellenfeleiket, követnek el karaktergyilkosságokat, ijesztegetnek tömegeket démonizált mumusokkal, bélyegeznek meg rendszereket és szervezeteket, törnek ketté személyes karriereket, taposnak el közösségi vágyakat és reményeket. Mert szerintük a média éppen erre való.
Szóval az MCC médiakonferenciájáról tizenöt újságírót az a megtiszteltetés ért, hogy felkereshette Orbán Viktort a Karmelita kolostorban, mi több, még kérdéseket is intézhettek hozzá. Kész Sacra conversazione. Nem is igazán értem, hogy fordulhat elő ekkora felelőtlenség a boss környezetében? Hogy lehet Orbánt, már a Viktort – a francba ezzel a sok azonos névvel – ilyen helyzetbe hozni? Újságírók?! Ráadásul tizenöten?! Meg akkor még kérdezgetnek is?! Álljon meg a fáklyás menet! Ez azért már több a soknál. Idáig bűzlik, hogy itt valami provokáció készül a pillanatnyilag legnagyobb magyarral szemben. És így legyen ötösöm a lottón. Tessék! Ott is van. Jön a kérdés: Akarja-e, hogy Magyarország az EU-ban maradjon?
Mégis miféle kérdés ez? Mi a csudát lehet egy ilyen kérdésre felelni? Definitely not! – érkezik a válasz nagy hirtelenjében, legalábbis a történetet összefoglaló egyik firkász, Rod Dreher szerint, aki az American Conservative számára foglalta össze a történteket. Vagy mégse? Valami nem stimmel. A cikk frissül, s láss csodát, az új változatból ezek a szavak valahogy kimaradnak. Helyettük immár ez olvasható: Orbán Viktornak személy szerint fájdalmas, hogy Magyarország az EU-ban van, és ki van szolgáltatva a zaklatásnak. Nem mintha ez a variáció mentene bármennyit is a helyzeten. Még úgy sem, ha a miniszterelnök az EU-tagságot tényleg elkerülhetetlennek tartja, mivel az exportunk 85 %-a az EU-n belülre irányul, s így a gazdasági jólétünk függ e tagságtól, ami ennek megfelelően nemzeti érdek.
Valaki felhívhatná végre Orbán Viktor figyelmét arra, hogy ő – minden látszat ellenére – az EU egyik tagállamának miniszterelnöke. Ha ez neki személy szerint nem tetszik és fájdalmas, akkor nyugodtan távozzon a posztjáról. Ha számára rosszul esik ez a tagság, amely – mint ő is elismerte – a nemzet érdeke, akkor meglehet, nem pont ő az, aki hitelesen tudja képviselni ezt az országot az Unióban.
Nem Magyarországot kellene ellehetetlenítenie, s egyre inkább a perifériára szorítania, ahogy minduntalan teszi. Célszerűbb volna inkább búcsút intenünk egymásnak. Köszi, de mi jól érezzük magunkat itt, ahol vagyunk. Menjen. Neki pedig üdvös volna keresnie egy EU-n kívüli közösséget, ahol ujjongva fogadják a beteg eszméivel együtt. Ahol ugyanúgy, mint ő, lesajnálják az európai értékeket, a demokratikus jogrendet és élnek-halnak az illiberális középhatalmi ambíciókért. Ott aztán emeltesse pajzsra magát. Nem tudom, léteznek-e ilyen országok, de ha vannak, akkor Magyarország tutira nem tartozik közéjük. Kicsit talán érdemes volna elgondolkodnia ezeken. Ám én már azzal is beérném, ha a nyilvánosság előtt nem hordana össze ennyi, a nemzet oly sokat hivatkozott eminens érdekeivel ellenkező marhaságot. Magában aztán tőlem gondoljon, amit csak akar.
Képek forrása: rtl.hu / MTI - Bruzák Noémi / 24.hu - Varga Jennifer / elemi.hu
