Ki ne emlékezne a KFT egykori, Siker, pénz, nők, csillogás című albumára 1986-ból. Imádtam.
Olyan legendás számok szerepeltek rajta, mint a Balatoni nyár, vagy az Elizabet. A bandának különös érzékenysége volt a groteszk, az abszurd ábrázolás- és beszédmód iránt, én meg akkoriban erősen fogékony voltam erre. Ráadásul – bár meglehet, én vagyok járatlan a témában – azokban az időkben, s talán azóta sem találkozhattunk, illetve találkozhatunk hasonlóval se a társadalmiasítás előtti, se a populáris kultúrától elválaszthatatlan, központilag társadalmiasítandónak nyilvánított magyar könnyűzenei szcénában.
Ahogy leírom ezeket a sorokat, szinte érzem, milyen elképesztő erővel húz lefelé az utóbbi tizenhárom év – Demeterék által immár terminológiailag is megtámogatott – kultúrmocsara. Hát milyen világot teremtettek ezek maguk körül? Abszurd ez is. Aki nem szeretne elmerülni ebben a fosszilis rothadásban, s továbbra is hozzá akar jutni az éltető szellemi oxigénhez, arra kényszerül, hogy Münchausen báróként a hajánál fogva emelje ki magát e szittya ingoványból.
És most be kell húznom a kéziféket, mert érzem, ha nem vigyázok, elszaladnak velem a lovak. Ballábbal keltem. Nem akartam írni ma reggel se kultúrpolitikáról, se a KFT-ről. A reggeli kávé mellett a híreket böngészve egyszerűen csak eszembe jutott néhány sor az említett albumról: "Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták, / Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem. / Ki érti ezt, ki érti ezt?". Szerintem amúgy a nők mindig szépek, ám – minden macsóskodás nélkül – az ötlött fel bennem, hogy valami hasonló érzés foghatja el az Európai Parlament illegális megfigyelésekkel foglalkozó különbizottságának (PEGA) delegációját.
Úgy tűnik ugyanis, hogy Varga Judit juszt se fogadja őket. Bár a Népszava információi szerint ezt végre levélben is közölte velük. Egy kis várakoztatás ugye sosem árt, ha válaszról van szó. A különbizottság az úgynevezett Pegasus-ügyet vizsgálja, ami azért cseppet sem gyerekjáték. Az izraeli kémszoftver alkalmazása komoly hullámokat vert Európa szerte, olyannyira, hogy még nálunk is volt némi tájékozódás. Jellemző módon a Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos által ismertetett jelentés nyilvános része mindent rendben talált. Létezik ugyanakkor egy nem a nyilvánosságnak szánt másik rész is, amelyről azért nem tudhatunk semmit, mert azt 2050 végéig titkosították.
Abban azért egyetérthetünk, hogy ez a titkosítás feltétlenül indokolt kellett legyen, hiszen Magyarországon semmit nem titkolnak el, ami az állampolgárokra tartozik. Már csak ezért is értelmezhetetlen, mit kavar itt Soros az átlátható, nyitott társadalom eszméjével. Annyi azért tudható, hogy száz konkrét esetben vizsgálták Magyarországon a kémszoftver használatát, s valamennyi eljárást jogszerűnek találták, ami nagyjából annyit jelenthet, hogy betartották az engedélyeztetés szabályait. Azért azt még had’ idézzem fel – hátha valaki időközben megfeledkezett róla –, hogy ezeket az engedélyeket államtitkárként a jelenleg korrupcióval gyanúsított Völner Pál írta alá. Még szerencse, hogy jó kezekben vagyunk.
Nekem Varga Judit elutasító válaszában igazán annak logikája tetszik. Arra hivatkozik, hogy a nemzetbiztonság az EU-s tagállamok kizárólagos hatásköre. A PEGA azonban túllépi a hatáskörét, ezért a kormány nem működik együtt vele. Tény ugyanakkor, hogy tagjai mindezek ellenére találkozni fognak az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága tagjaival, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósága elnökével, Péterfalvi Attilával, újságírókkal és civil szervezetek képviselőivel. Magam sem értem, miért jövök ettől zavarba. Hiszen Magyarországon a hatalmi ágak világosan szét vannak választva. A kormány ingerküszöbét – bár térdig gázol benne – a mi kis Watergate-botrányunk nem éri el. Akkor meg minek találkozgatnának a tagjai mindenféle bizottsági tagokkal. Ki érti ezt?
Képek forrása: Facebook - blikk.hu / youtube.com / hvg.hu / Facebook/Varga Judit
