A közélet üdébb színfoltjai közé tartozik, amikor a fideszes fiúk ­– a holdudvar járulékos tényezőinek és csatolt részeinek társaságában – pontosan adagolt teatralitással összejönnek egy jó kis frakciócsevejre.

Egy ilyen kihelyezett eseményen nyilván nemcsak laza láblógatás zajlik, hanem valóban jelentős kérdések megvitatása is. A fejüket persze összedughatnák máshol, mégis pont ott teszik, ahol megteszik. Ne éppen Sopronra gondolok, ahol a kormány trónolt három napon keresztül nemrégiben, hanem mondjuk – minő briliáns ötlet – a fővárosban. Attól tartok – persze lehet, hogy tévedek –, költséghatékonyabban megoldható lett volna az összejövetel úgy a Karmelitában, mint mondjuk a parlamentben.

De ne keressünk csomót a kákán is. Elismerem, egy ilyen vidéki tanácskozásnak meglehet a varázslatos feelingje, s távol álljon tőlem, hogy mások zsebeiben kotorásszak. Pontosan tudjuk, hogy a Fidesz főleg vidéken erős. Az ellenzék ezzel szemben épp ott tehetetlen. Eltekintve persze a kivétel számba menő néhány településtől. Fene tudja, talán érdemes volna ezeket a praktikákat is ellesni a kormányzó erőktől. Anélkül, hogy túlértékelném e kihelyezett összejövetelek hozadékát, abszolút el tudom képzelni, hogy Sopronban, vagy most épp Balatonfüreden az ismert arcok felbukkanása fokozza a NER szimpatizánsainak éberségét és a választópolgári buzgalmat.

Itt voltak, tudomást vettek arról, hogy létezünk, sőt, úgy tűnik emberszámba is vesznek bennünket. Jófejek, nem? Mehettek volna Szombathelyre, vagy Szegedre, vagy az ország bármely más városába, de nem tették. Idejöttek hozzánk. Megjegyzem, az, hogy nem Debrecenben, Veszprémben, vagy Miskolcon üléseztek, nem igazán érheti el az ott élők ingerküszöbét. A soproniak és balatonfürediek egy részének azonban tényleg dagadhat a melle. Vagyunk olyan fontosak, hogy nálunk tanácskozzanak. Mondhat akárki akármit, rajta vagyunk az ország politikai térképén és ez nekünk fontos.

Ugyanakkor nyilván nem csupán kifelé van jelentősége ennek az egésznek. A főnök túlvan az évértékelőn. Azt még a belső kör is beláthatja, hogy az a beszéd elkerülhetetlenül volt tele mindenféle ideológiai marhasággal. Annak bizonyos elemeit ugyanakkor a frakcióülésen át kell fordítani valós, a parlamenti működést meghatározó cselekvési programmá. Az én szememben ugyanakkor van annak valami diszkrét bája – különösen a hatalmi ágak alaptörvényben rögzített szétválasztásának fényében –, amikor a végrehajtó hatalom vezére a törvényhozás egyik frakciója előtt hívja fel kardinális jelentőségű összefüggésekre a figyelmet. Éljen és virágozzon!

Magyarázat gondolom létezik erre az anomáliára is, s valószínűleg a tájékozatlanságomat leplezem le éppen, de nekem ez mégiscsak furcsa. Valaki egyszer felvilágosíthatna, mennyiben tartozik egy miniszterelnök kompetenciájába olyan démonokkal riogatni egy parlamenti frakciót, mint az Orbán szerint háborúpárti érdekcsoportokat képviselő amerikai elnök, Joe Biden és úgy en bloc az amerikai kormányzat, valamint a brüsszeli bürokraták, továbbá az olyan, a háborús időkben is haszonra hajtó spekulánsok, mint Soros György, illetve Gyurcsány Ferenc és a dollárbaloldal. Vagy úgy véli, a frakció tagjai még ahhoz sem elég felnőttek, hogy a segítsége nélkül, maguktól rettegjenek?

Mindezen túl előttem még a „csak” négycsillagos Hotel Füred szerénysége sem menti – homárt oda se lehetetlen becsempészni – és persze nem is veszem be, azt a megjátszott „konfliktust”, hogy tudniillik a finnek és a svédek NATO-felvételi kérelmét Orbán szerint a frakciónak meg kellene szavaznia, ám egynémely kritikusabb frakciótag ezt még mérlegelendőnek tartja. Az a vicc megvan, hogy egy svéd és egy finn beszélgetnek országaik NATO-tagságának magyar részről való elfogadásáról? Nincs? Félek, nem is lehet. Merthogy számukra ez a legkevésbé sem vicc.

Az pedig, hogy így szórakoznak velünk, vajon nem azért lehet, mert szó szerint értik a színház az egész világ fordulatot Shakespeare-től? Vagy a darab címét vonatkoztatják direkt módon önmagukra: Ahogy tetszik? Így is, úgy is, átverés ez barátocskáim. Attól tartok, teljesen hülyének néznek bennünket.

Képek forrása:  444.hu - Németh Dániel / semlyenzsolt.hu / alamy.com / hang.hu