Igazi mestermunka – mondanám a Pesti Srácok február 13-án megjelent írására, amely az óbudai Krúdy általános iskolából kirúgott pedagógiai asszisztens esetével foglalkozik.
Feltéve persze, ha volnának – a szokásosan magasabb érdekek képviseletének nevezett – elvárásaim a lappal szemben, mint ahogy feltételezhetően léteznek ilyenek olyan körökben, ahol zavarodottságot kelt a szabadelvű sajtó és gondolkodás maradványainak puszta létezése is. A Pesti Srácok írása ugyanis oly magas szinten műveli a sűrítés retorikáját, hogy azt a magyar művészvilág legnagyobbjai is megirigyelhetnék.
Persze nem mindegy, hogy mit sűrít az ember, illetve mi sűrűsödik úgy magától. Teszem azt a sűrített paradicsom akár még növelheti is egy étel élvezeti értékét. A köddel azonban már vigyázni kell, mert komoly veszély forrása lehet. Amit azonban a Pesti Srácok művel az említett írásban, az egyszerűen gyomorforgató. A tény nagyjából annyi, hogy egy pedagógiai asszisztens szexuális viszonyt folytatott egy 15 éves tanulóval, s volt olyan zakkant, hogy erről még a közösségi felületeken is beszámolt. Függetlenül attól, hogy milyen jogszabályok vonatkoznak az érintett esetre, a helyzetet okkal tartja minden jóérzésű ember visszataszítónak és elítélendőnek. Egy iskola munkatársa és tanulója között nincs helye ilyen kapcsolatnak. A Krúdy megtette, amit a mozgástere lehetővé tett, a többi a hatóságok dolga.
Ami a természetes felháborodáson túl bennem további ingerültséget ébreszt, az az eset tálalása a médiában. Úgy tűnik, a Pesti Srácok számára az érintett tanulót ért megpróbáltatásoknál, esetleges mentális sérüléseknél sokkal fontosabb, hogy ő és a pedagógiai asszisztens azonos neműek voltak. Mintha változtatna bármit is ez a tény a dolog megítélésén. A felnőtt férfi állítólag LMBTQ aktivista, akit bevallása szerint a TASZ és a Helsinki Bizottság is véd. Hogy milyen konkrét ügyben, azt jótékony homály fedi. A Pesti Srácok ugyanakkor azt nem hallgatja el, hogy emberünk közreműködik a pedagógus demonstrációkon, s ezzel összefüggésben kapcsolatban áll a PDSZ-szel is, mintha ennek ugyancsak volna köze a fickó szerelmi életéhez.
Minden egy helyen. Szinte kivétel nélkül felsorakoznak a jólismert hívószavak. Sajnálni legfeljebb azt sajnálhatják, hogy a Krúdy asszisztense nem bevándorló. Felteszem tapsvihar söpör végig a pártközpontban, a frakciógyűlésen, s úgy általában a NER berkeiben. A fiúk ezt jól összehozták. Itt van ez a széles fránya társadalmi összefogás a tanárok követelései okán, s tart már jó egy éve. Épp ideje rést ütni, éket verni, árkot ásni az összekapaszkodó, egyet akaró tömegek sorai közé. Attól tartok, sikerülhet is. Kapja az ívet az LMBTQ közösség, a TASZ, a Helsinki Bizottság, a PDSZ, s úgy általában a pedagógusok. S ahhoz, hogy a szimpatizánsok közül sokan hátat fordítsanak a gyermekeik jövőjéért felelős tanároknak, nem igazán van szükség többre, mint egy ilyen esetre. A nyomást lehet fokozni a gyermekvédelmi törvény szigorításával, meg a tanárokkal szembeni elvárások újragondolásával.
Hiszen egy ilyen helyzetben ki ne tartaná ezt indokoltnak? Több fizetést akartok? Előbb tegyetek rendet a soraitok között. És ettől a pillanattól kezdve már nem érdekes, hogy a tanárok százezres nagyságrendű tömegének 99,9 %-a ugyanúgy elítéli az ilyen eseteket, mint a társadalom jószerivel egésze. Ettől a pillanattól kezdve az sem érdekes, hogy a kormány azért nem rendezi a pedagógusbéreket, mert egy elbaltázott gazdaságpolitika következményeként nincs hozzá forrása, az Unió meg csak nem küld pénzt továbbra sem, vagy azért, mert egyszerűen nem akarja, nem érdeke, hogy megteremtődjenek az európai színvonalú oktatás feltételei. A jelenlegi feszültség, a kulturáltan langyos kisebb-nagyobb demonstrációk pedig tökéletesen alkalmasak arra, hogy eltereljék a közfigyelmet a permanensen zajló szabadrablásról.
És akkor a Magyar Nemzet megszólaltatja ifj. Lomnici Zoltánt, a haza megfontolt szavú bölcsét. Az alkotmányjogász teszi is a dolgát. Átfogó jogalkotási folyamat megindítását tartja szükségesnek az ügy következményeként. Ennek keretében pedig a hazai gyermekvédelem rendszerének és szabályainak szigorítását. S íme az i-re feltett pont, a gondolatmenet koronája: mindez a tanári szerepkör betöltésének feltételeit is érintheti, azaz szigorodhatnak a Nemzeti Pedagóguskarba való belépés szabályai. Mintha oda bárki személyes lelkesedés által vezérelve akart volna már eddig is belépni. Világos, ugye? Most, amikor lasszóval sem lehet tanárt fogni a jelenlegi feltételek mellett, átgondolják a tanári szerepköröket. Ha igaz a hír, jelenleg hat, értsd hat 40 évnél fiatalabb háziorvos van az országban. Ez lehet a kormányzati cél az oktatásban is? Egy közfelháborodást kiváltó pedagógiai asszisztens miatt?
Ám ifj. Lomnici még ezt is képes fokozni. Belengeti a tanárok időnkénti, pszichológus általi vizsgálatának lehetőségét. Zseniális. A pedagógusok még alig tértek magukhoz az értékelési rendszer felemlegetésének sokkjából, máris itt a pszichológiai vizsgálat ötlete. Újabb gyomros. Oké, én elfogadom ezt is. Csak lássam, hogy előtte pszichológiai vizsgálatnak vetik alá a parlamenti képviselőket. Vizsgálják pszichológusok a kormánytagokat, az alkotmányjogászokat, a Pesti Srácok munkatársait, a kulturális intézmények vezetőit, a nemzeti oligarchákat és a gázszerelőket. Aztán jöhetnek a pedagógusok. Ja, hogy ehhez pszichológusok is kellenének? De hiszen úgy tűnik, jól megvagyunk kellő számú orvos és tanár nélkül is.
Képek forrása: kapos.hu / osztalyfonok.hu / Krizsán Csaba - MTI
