Fogalmam sincs, ellenzéki körökben miért csodálkoznak egyesek azon a tempón, ami a politikai jobboldalon tapasztalható.

Oké, lehet, hogy a trafipaxok kiakadnának, ha volna külön érzékelőjük a törvény- és rendeletalkotás, a vagyongyarapodás, a hülyeségkibocsátás, az átgondolt gazdaságpolitika következtében előálló inflációnövekedés, vagy épp a katonai előmenetel sebességének mérésére, de hát sag schon, a sebek nyalogatása és a kényelmeskedés helyett kicsit csipkedni kellene magukat az Orbán leváltásáról álmodozóknak ellenzéki oldalon is.

Napról napra jelennek meg újabb és újabb hírek elektromos autócsodákról. Ma reggel egy 1200 lóerős, a 100-as tempót kevesebb, mint 2 mp alatt elérő amerikai modellről olvastam, amely 320 km/h-s végsebességre képes, a hatótávolsága pedig eléri a 880 km-t. Igaz, az ára 90 millióról indul (s ezt gondolom még nem terhelik a sokkoló magyarországi adók), az ember álla mégis leesni készül az ilyen adatok hallatán. Aztán tovább lapozgatva a hírfolyamot, váratlanul feleszmél. Nem is akkora durranás egy ilyen technikai csúcsragadozó. Biztosak lehetünk benne, hogy jönnek majd új trónkövetelők, akik a gyorsulási paraméterből lefaragnak még néhány századot, a teljesítményt, a végsebességet, a hatótávolságot, s persze mindezzel együtt a vételárat pedig tovább növelik.

Ezzel szemben a magyar közélet felülmúlhatatlannak tetsző rekordokat termel ki magából. A rezsim teherbíróképessége és reakcióideje például minden képzeletet felülmúl. Notabilitásaink elképesztő tempót diktálnak. És szinte egy emberként, úgy istenigazából szinergikusan. Gondoljunk csak bele! Hol, melyik országban és ki tudná csak megközelíteni is azt, ahogy Veres István közlegény, a köztársasági elnök, Novák Katalin férje a semmiből, úgy építette fel katonai karrierjét, akár egy műalkotást. Alig több, mint öt hetes kiképzést követően alezredesi rangra tett szert. 2 mp-n belül 100-ra? Bakfitty. Nem ranglétra ez, hanem gyorslift.

Ha egyszerűsége okán ezt a felemelkedést egy magyarnótához hasonlítjuk, akkor bizony meg kell állapítanunk, hogy magántőkealapkezelő nemzeti oligarcháink már-már a schönbergi dodekafónia és szerializmus kapuját döngetik. Vagy tán meg is haladják azt. Igen, ők már összetettebb kompozíciókban gondolkodnak. A kibogozhatatlanság eminens művelői ők. Aki nem hiszi, ám mégis némi bepillantást szeretne nyerni az ő zsenialitásukat reprezentáló műalkotások kompozíciójának világába, az feltétlenül olvassa el Bódis András összefoglalóját a valaszonline.hu-n. Mi, földi halandók fejfájás nélkül feltehetően még ebből az írásból sem fogjuk megérteni a nemzeti lenyúlás rendszerének működését, de legalább lesz némi fogalmunk arról, miért tart Magyarország ott, ahol tart.

Ha viszont mégis a sebesség őrülete tart fogva bennünket. akkor érdemes nyomon követni a hazai egészségügy lerombolásának legújabb attrakcióját. Mámorító. Nem vagyok tisztában azzal, pontosan milyen szerepet játszik a megváltást a mindennapos testnevelés mítoszától remélő magyar egészségpolitika távlatos terveinek megvalósításában a Magyar Orvosi Kamara. Úgy tetszik, Pintérék inkább akadályt látnak a puszta létezésében. Paganinire is Lisztre emlékeztető virtuozitással herélték hát ki a testületet. Az eljárást olyan sebességgel pörgették le, mintha egy tömeggel rendelkező szubatomi részecske gondolt volna egy merészet, s vakmerően átlépte volna a fény sebességét, ami ugye – jelenlegi tudásunk szerint – egyelőre elvileg is képtelenség.

Hétfőn beterjesztették, kedden pedig – nyilván megfelelő mérlegelés, hatásvizsgálatok, valamint szakmai és politikai egyeztetéseket követően – el is fogadták a MOK sorsát megpecsételő törvénymódosítást. Nyilván tiszta szakmai meggyőződéssel és morális alapon hiszik, hogy ezzel gyakorlatilag huszonnégy óra alatt megoldották a háziorvosi ellátás valamennyi problémáját, mi több, 21. századi színvonalra emelték a magyar egészségügy színvonalát. Most aztán elégedetten dőlhetnek hátra, mint akik jól végezték dolgukat. Hát ezt a tempót és bölcsességet csinálja utánuk valaki. És eszükben sincs szégyellni magukat. Mi pedig még mindig csendben, bárgyún, jámbor bárányok módjára tűrjük ezt az egészet.

Képek forrása: HVG - László Ferenc / hvg.hu / mok.hu