„…az időszaki sajtó szabad nemzetnél hivatva van, hogy legyen óramutató a nemzet életében;
legyen hajnalcsillaga a világosság napjának; legyen a jelennek izzadó munkása, mely a jövendőt előkészíti, legyen élesztő fuvalma a rejtekben csillámló szellemszikrának; legyen őre a jogszerűségnek, reményhorga a szenvedőnek, a bűnnek ostora, a szerény érdem koszorúzója; legyen zászló, mely körül szellemi tábort üssenek, kiket egyenlő elvek vezetnek, kiknek szívökben egyenlő érzelem ég”
Nemes gondolat így, a hét elején. Annak idején Kossuth apánk mondotta mindezt még 1844-ben. Nagy valószínűleg azonban ilyen szabad nemzet és pláne ilyen szabad sajtó nem létezett soha a föld kerekén. Azt viszont – ide a rozsdás bökőt – nem fogják kitalálni, hol bukkantam erre, a romantika korszellemével átitatott idézetre. A Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány (sic!) alapító okiratának preambulumában. Komolyan, az ész megáll. Van képük hozzá. Ha a KESMA-nál, vagy az MTVA-nál érvényesülnének ezek az alapelvek, nyugodtan hajthatnánk álomra a fejünket minden éjjel.
Nyugodtan, mert akkor mindaz, ami napról napra zúdul ránk a hozzájuk tartozó médiumokból, szükségszerűen igaz volna. Nyugodtak lehetnénk, hiszen akkor tudnánk, hogy egy tökéletes kormány tökéletes működése képez védőernyőt felettünk. Tudnánk, hogy nem Mammon, hanem kizárólag a köz érdeke és a keresztényi elvek irányítják a végrehajtó hatalom valamennyi gondoskodó lépését. Minden értünk, magyarokért történik, s a mi javunkat szolgálja. S ha érnek is bennünket próbára tévő hatások, hihetnénk abban, hogy azok kizárólag ordas külső erőknek, szankcióknak, Brüsszelnek, bevándorlóknak köszönhetőek.
És valóban, ahányszor rákattanok az M1-re, Kossuth Rádióra, origo.hu-ra – vessek csak magamra, hogy oly ritkán élvezem ezeket az örömforrásokat – olyan könnyűség fog el, mintha Tündérországban járnék. Eszembe jut ilyenkor a haldokló Katsumoto Az utolsó szamurájból, aki utolsó pillantásával még rácsodálkozik a csatatér felett keringő virágszirom zuhatagra – talán japán cseresznye – s ezekkel a szavakkal leheli ki a lelkét: Minden virág tökéletes. Megrendítő jelent. Na, ezt a tökéletességet érzékelem én áradni a kormánymédiából. Ezidáig egyetlen hiányérzetem volt csupán, de a fiúk mára ezt is a helyére tették.
Nem éreztem ugyanis elég biztonságban a magyar életmódot. Azért az mégsem járja, hogy nincs, eddig legalábbis nem volt kihez fordulni, ha teszem azt megüti a fülemet egy szomszédos kávéházi asztalnál, hogy két fiatal lány, vagy fiú azt tervezgeti, ők bizony együtt akarják leélni az életüket. Hiszen ezzel ők minden kétséget kizáróan megkérdőjelezik a házasság és a család alkotmányjogilag előírt szerepét. Bárki beláthatja, hogy ez megengedhetetlen, s egyben veszélyezteti a magyar életmódot. Az ilyeneket „a magyar életmód megvédéséhez fűződő közérdekre tekintettel” fel kell jelenteni.
Jelentsünk fel mindenkit! Hozzuk csak vissza a magyar kultúra e nemes hagyományát is a magyar életmód védelmében. Jelentsük fel, aki a káposztás tésztát káposztás cvekedlinek nevezi. S talán nem vét a magyar életmód ellen az is, aki cukrot hint a tetejére? Zabálják itt a tengeri herkentyűket. Mikor evett a hét vezér homárt? Feljelenteni, aki ilyen ételt vesz magához! Összeegyeztethetetlen a magyar életmóddal! A jó magyar ember pacalt eszik füstölt nyúljával, ahogy azt Németh Szilárd is teszi. És magyar cégnek magyar nevet! Feljelenteni, aki cégbirodalmában nem ősmagyar szavakkal nevezi meg a vállalkozásait. Hát belefájdul az ember feje, ha ki akarja bogozni, hogyan vándorol a közpénz idegen kifejezéseken keresztül egyik zsebből a másikba. Még szerencse, hogy itt van nekünk ez az új gondolat. Jelentsünk csak fel mindenkit! Az legalább nem idegen a magyar életmódtól.
Képek forrása: sziakomarom.sk / wikipedia.org / valaszonline.hu / 444 - Kiss Bence
