Gondoltam, legyen hétvégére valami könnyű.

Igen, ma nyilván a Pegasus-ügyről kellene írni, hiszen ez most a legerősebb tematika a hazai közéletben, de talán érdemes várni vele péntekig. Vagy hétfőig.

Orbán szinte minden megnyilvánulása alkalmat teremt egy kis kultúrtörténeti tájékozódásra.

Azon gondolkodom, mi járhatott az Origo újságírójának fejében, amikor jól érzékelhető lelkesedéssel idézte cikkének címében Varga Judit Facebook-profiljának július 14-i bejegyzése élén pöffeszkedő, az antikvitást idéző fordulatot.

Milyen furcsa ez. Özönlenek ránk a hírek, pártok készülnek a választásokra, s ígérgetnek fűt-fát, képviselők nyilatkoznak, legtöbbször politikai szekértáboruk elvárásait, s nem a tényeket tartva szem előtt, a média pedig klikkvadász címekkel igyekszik magához édesgetni az olvasók sokaságát.

Az UEFA szankciókra adott itthoni reakciók egyszerre szánalmasak, felháborítóak és nevetségesek.

Ezermilliárd nem kevés pénz. Volna helye bőven ebben az országban.

A kormány utóbbi időben tapasztalható ámokfutásáról a nouvelle vauge, a francia új hullám első darabjaként számon tartott 1959-es Jean-Luc Godard film jut az eszembe a fiatal Jean-Paul Belmondo és Jean Seberg főszereplésével.

Orbán minden kétséget kizáróan társasági ember. A legkülönbözőbb csoportokban szeret felbukkanni.

Bitang nehéz döntés elé állított a kérdés: Semjén Zsolt homofób hülyeségeivel, vagy az újabb nemzeti konzultáció szórakoztató kérdőívével foglalkozzam-e a mai posztban?