2022. május 13., péntek

22 fizikatanár, 25 kémiatanár. Ennyien jelentkeztek összesen az egész országban erre a két szakra.

Úgy tűnik, ez a mi Viktorunk már prófétának SEM válik be. Azaz had’ pontosítsak. Dehogy a mi Viktorunk. Mondjuk inkább úgy, hogy az övék. A NER-é.

Miközben remegve várjuk, hogy a jelenkorhoz az eddiginél hitelesebb módon átgondolt struktúrával megalakuljon az új magyar kormány, miközben mély együttérzéssel figyeljük az orosz-ukrán háború tragikus eseményeinek sorát, miközben egyre gyakrabban kell megmagyaráznunk, hogy Orbán politikájában nem feltétlenül jut kifejezésre valamennyi honfitársunk világképe, azért történnek békés és jó dolgok is ebben az országban. A kultúra, a művészet, vagy a sport időnként képes azt a látszatot kelteni, hogy rendben mennek a dolgok a közvetlen környezetünkben.

Azért van annak valami diszkrét bája, amikor Kövér László a pedagógusok béréről nyilatkozik.

Attól tartok, az orosz-ukrán háború kapcsán a kommunikációban valahol az elmebaj határán járunk. De talán nem is csak a kommunikációban, hiszen a rémségek jó része valóságos.

Tegnap feldobott egy írást a net. Nem kértem, nem kerestem rá, egyszer csak ott volt előttem a telefonomon.

Sűrűsödnek a dolgok rendesen. Gyanítom, ez így lesz még hosszú időn keresztül. Mára jutott legalább egy hétre való, ami hol közelebbről, hol távolabbról érinti a magyart.

Nem tudom, milyenek lehetnek Orbán éjszakái. Békésen álmodik az illiberalizmusról, szelíd mosollyal az arcán, vagy hosszú órákon keresztül nem jön álom a szemére, mert még elalvás előtt is az ország sorsán aggódik.

Ami a dolgot elviselhetővé teszi, ugyanaz formálja egyszersmind unalmassá is. A kiszámíthatóság.