Miközben remegve várjuk, hogy a jelenkorhoz az eddiginél hitelesebb módon átgondolt struktúrával megalakuljon az új magyar kormány, miközben mély együttérzéssel figyeljük az orosz-ukrán háború tragikus eseményeinek sorát, miközben egyre gyakrabban kell megmagyaráznunk, hogy Orbán politikájában nem feltétlenül jut kifejezésre valamennyi honfitársunk világképe, azért történnek békés és jó dolgok is ebben az országban. A kultúra, a művészet, vagy a sport időnként képes azt a látszatot kelteni, hogy rendben mennek a dolgok a közvetlen környezetünkben.
Egy fecske nyilván nem csinál nyarat, de az olyan esemény, mint a Giro d’Italia még mindig nagy durranásnak számít. Elvégre akárhogy vesszük is, a földkerekség második legjelentősebb kerékpáros körversenyéről beszélünk. A világ egyszerűen odafigyel egy ilyen küzdelemre, ráadásul – a lebonyolítás természetéből adódóan – több napon keresztül. Emlékszem, mindig nagy élvezettel figyeltem a Tour de France közvetítéseit is. Nem igazán értek a kerékpárversenyekhez, s Lance Armstrongon kívül alig ismertem más versenyzőt, a Tour útvonalába eső települések olykor kissé papír szagú bemutatása azonban mindig lekötötte a figyelmemet.
Kényelmesen ültem a fotelomban, s kis túlzással otthonról megismerhettem a fél világot. Gyönyörű kastélyokat, elképesztő tájakat, s a leginkább embert próbáló szakaszokon még nyáron is fel-felbukkanó hófoltokat. Volt olyan vár, amelyet csak azért érintettem későbbi utazásaim során, mert annyira megtetszett egy-egy ilyen közvetítés során, hogy úgy éreztem, feltétlenül látnom kell személyesen is. Érezni azt az aurát, amit még a legmagasabb színvonalú televíziós közvetítés sem képes visszaadni. Aztán eljátszottam azzal a gondolattal is, milyen bosszantó lehet egy polgármester, vagy a lakosság számára, ha a Tour, vagy a Giro útvonala néhány kilométerrel elkerüli a városukat és a kutya sem tesz említést róla.
Szóval, az útlezárásokkal elkerülhetetlenül együtt járó bosszúságok ide, vagy oda, jó dolog a világ figyelmének középpontjába kerülni, s megmutatni egy vidék, egy ország szépségeit. Őszintén szólva nekem komoly fejtörést okozott a budapesti olimpia ötletének megítélése is. Persze, hogy elképesztő, már-már irracionális pénzügyi terhekkel jár együtt egy ilyen eseménysorozat lebonyolítása, mégis, az olimpia marketing értéke, az országimázs formálásában játszott szerepe hosszú távon akár kifizetődővé is teheti az erőfeszítéseket. Persze csak akkor, ha jól eladhatóvá tudjuk tenni a portékánkat.
Hasonló okokból örülök annak, hogy a 105. Giro három napra Magyarországra irányítja a sportért rajongó milliók figyelmét. Lássuk be, egy ilyen, úgynevezett Grande Patenzatól akár a legelvakultabb olasz nacionalistáknak is leeshet az álla. Joggal hihetjük – persze nyilván csakis profi lebonyolítás mellett, amiben azért elég jók szoktunk lenni – bármely lehetséges európai helyszínnel felvenné a versenyt a következő három etap: 1. Budapest – Székesfehérvár – Esztergom – Visegrád, 2. Budapest a Hősök terétől a Budai várig, 3. Kaposvár – Nagykanizsa – Badacsony – Tihany – Balatonfüred. Hát csorgassa csak a nyálát az egész világ, mi meg legyünk büszkék az országunkra.
Ennél jobb országimázsra tényleg nincs szükség. Csak ez az átkozott orbáni politika ne adna okot a szégyenre. Ne teremtene apropót arra, hogy egy internetes kiadvány, a cyclingtips.com újságírója feltehesse a következő kellemetlenkedő kérdést a versenyt szervező RCS Sport ügyvezető igazgatójának, Paolo Bellinonak: „Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor Putyin szövetségese, és hogy Magyarország az elmúlt években meleg- és transzellenes törvényeket fogadott el, mit üzenne a meleg, transz és ukrán embereknek, hogyan élvezhetnék a Giro d'Italia magyarországi szakaszát?”
A büszkeség nagyjából itt véget is ér. Most kezdjünk el magyarázkodni, hogy ez azért nem egészen van így, hogy a magyarok nagyobb része nem így gondolkodik, de még talán a NER sem? Megette a fene az egészet. A világ előtt a rezsim politikája miatt sehogy nem leszünk képesek megvédeni magunkat. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a rezsimmel sem tudjuk megértetni, mekkora bűn, amit az általuk képviselt értékrenddel Magyarországgal és az egész világgal szemben elkövetnek. Így aztán büszkeség helyett nem marad más számunkra, csak a szégyen.
Képek forrása: csodalatosmagyarorszag.hu / orszagjaro.net / vitorlazas.hu / szegyen.hu
