Vizsgáljuk meg a változás természetrajzát.

A minap kávézás közben megkérdezte tőlem az egyik kollégám, szerintem mit lehetne tenni az államháztartási hiány elszabadulásának megakadályozása érdekében?

Talán érdemes volna Orbánnak bekéretnie Szíjjártót, s beszélni a fejével.

Igazán a végére érhetnénk már ennek a nyárnak. A politikai uborkaszezon ugyan elmaradt, hiszen a nemzetközi események, meg a járvány szolgáltattak bőven témát a hírfüggőségben szenvedőknek.

Kövér László szerint – s a hazai politikacsinálók évtizedes bénázásaira való tekintettel ebben az egyetlen összefüggésben kivételesen talán egyet is tudok érteni vele – Magyarország megoldhatatlannak tetsző dilemmája, hogy a kelethez, vagy a nyugathoz csatlakozzunk.

Azt azért ugye vágja mindenki, hogy át vagyunk verve rendesen?

Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor Bécs utcáin néhány éve felfedeztem a villamosokon lobogó szivárványos zászlókat.

Imádom Írországot, imádom az íreket. A rajongásom persze jórészt érzelmi alapú.

A pedagógus értelmiségi. Mint ilyen, a munkaalapú és jobbára diktatórikus berendezkedésű társadalmak szemében gyanús, s egyben potenciális veszélyforrás.

Nyilván mindenki másképp csinálja.