Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor Bécs utcáin néhány éve felfedeztem a villamosokon lobogó szivárványos zászlókat.

Megvallom, először nem értettem, mit keres rajtuk a meleg büszkeség e szimbóluma. Később aztán olvastam valahol, hogy a Pride alkalmával, az összetartozás jelzésére vált szokássá ez a gesztus. Összetartozás az elkülönüléssel, a kirekesztéssel szemben.

A magyar viszonyokra talán mindennél jobban jellemző, ami itthon a Budapest Városházára kitűzött zászlóval történt. Akit érdekel, miért került a nemzeti és a fővárosi lobogó mellé a szivárványos, legjobban teszi, ha elolvassa Karácsony Gergely főpolgármester facebook bejegyzését. A legfontosabb hívószavak talán ezek: „Budapest mindenkié”, a város legyen az „előjogok helyett a jogok városa”, „a szerelem szabadsága”, s végül, de cseppet sem utolsó sorban, kiállás a „saját közösségért”.

Jelentkezzen, ha valakinek vannak komolyan vehető érvei ezen hívószavak bármelyikének tartalmával szemben. Alig hiszem, hogy akadna értelmes ember, akit ezek közül zavarna akár az egyik is. Idén a járvány miatt nincs felvonulás. A Városházán először megjelenő büszke lobogó így jobb híján a Budapest Pride Fesztivál rendezvényeit köszönti. Csendesen, cseppet sem kihívóan, s mindössze a fesztivál ideje alatt. Nem agresszív, nem fenyeget fizikai bántalmazással, s nem utasít el semmit, ami más viszonyt feltételez a világgal. Csak lobog ott, felvonultatva a szivárvány színeit, s talán kicsit szorosabbra fonja megtépázott összetartozásunk az évtizedekig vágyott közösséggel, Európával.

Azért, hogy ne legyen minden olyan békés, mintha a polgári nyugalmat sugárzó Bécsben pörgetnénk le mindennapjainkat, a homofób botrány idén sem maradhatott el. Megjelentek a nagyhangúak, hogy tegyenek valamit a skandallum ellen. Magyar város házán – pláne, ha fő – csak nem loboghat rútul egy ilyen csúf textília. Csúfságánál még zavarba ejtőbb az, amit szimbolizál. A Mi Hazánk Mozgalom alelnöke szerint ordít róla, ez a sokszínűség csak arra utalhat, hogy le a családokkal, le a nemzet gyarapodásával. Szóval család- és magyarellenes.

Azt mondjuk nem hiszem, hogy Novák Előd megkérdezett volna akár egyet is az LMBTQ közösség tagjai közül, ugyan ossza már meg vele a véleményét a családról mint olyanról. Gyanítom, ha megtette volna, nem beszélne ilyen sületlenségeket. Bocs. Pontosítok. Értelmesebb ő annál, hogy családellenesnek gondolja e mozgalmat. Csak hát mégiscsak kell valami létra szerűség, amelyen felkapaszkodhat a közélet csúcsaira. Ezért erőt vett magán, s igyekezett ostobábbnak mutatkozni, mint amennyire az. Mert úgy véli, ezzel képes tekintélyt szerezni egy komolyan vehető társadalmi réteg körében. Ám téved ebben is.

Mit volt mit tenni, fogta a 15 méteres tűzoltólétrát, s elkezdett felfelé kapaszkodni rajta. Azt nem tudom, mászás közben felötlött-e benne Jákob lajtorjájának képe Mózes I. könyvéből, s vajon másra számított-e a létra tetején, mint amit végül talált. S mivel nem volt ott más, mint a szivárványos lobogó, erőfeszítésének csak ezt az egyszerű gyümölcsét volt képes leszakítani. Csalódhatott, mert azon nyomban kukásította. Végül szorult helyzetén csak rontott azzal, hogy meg is szólalt. A szivárványos lobogót a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlajával állította párhuzamba, s mint ilyet nevezte „emberiségellenesnek”. Ó, hogy egyem a szívét. De jó volna megtudni, mi volt célja ezzel a teátrális gesztussal, s úgy érzi-e, el is érte azt?

Képek forrása: hosiwien.at / facebook.com / elemi.hu/888.hu