Igazán a végére érhetnénk már ennek a nyárnak. A politikai uborkaszezon ugyan elmaradt, hiszen a nemzetközi események, meg a járvány szolgáltattak bőven témát a hírfüggőségben szenvedőknek.

Főtt kukorica, lángos, palacsinta. Meg persze benzingőz az araszoló kocsisorban, vagy gyalog a kocsisor mellett.

Pontosan az történt, amire számítottam. Augusztus 20. az egyik talán legkevésbé átpolitizált ünnepünk.

Lehet-e a nemzetért, a nemzeti értékekért, a Kárpátok vonalától a burgenlandi mezőkig nyújtózó magyar tájakért való kiállásnak szebb bizonyítéka a könnyűzenei szcénában, mint S. Nagy István örökérvényű sorai: