Igazán a végére érhetnénk már ennek a nyárnak. A politikai uborkaszezon ugyan elmaradt, hiszen a nemzetközi események, meg a járvány szolgáltattak bőven témát a hírfüggőségben szenvedőknek.

Félreértés ne essen, magamat is ezek közé sorolom. Addiktológiai szempontból azonban szinte értelmezhetetlen az a jelenség, hogy a valóban súllyal bíró történések helyett azt vizslatjuk, nemzeti nagyjaink közül ki merre nyaral. Olyan ez, mintha műfűből készült spanglira akarnánk rágyújtani.

Jó, ez nem feltétlenül a mi, tehát a függők hibája. Egyrészt valljuk be, július-augusztusban jobbára tényleg nem szokott történni semmi. Nem csoda, ha többnyire marad a fürdőruha divat szemlézése, a tenger- és tóparti árakon való megrökönyödés, mindenféle fesztiválok, meg hasonlók. Ha a szervezetünk képes igazodni hold- és napciklusokhoz, miért ne volna az érdeklődésünk is ugyanezt tenni. A nyár a nyaralás ideje. S mivel valahol mélyen a politikus is ember, hát nyaral ő is. Jól teszi.

A hírfüggő érdeklődése azonban ebben az időszakban a legtermészetesebb módon fordul nyaraló nagyjaink kiruccanásai felé. Belátom azt is, hogy ez rohadtul idegesítheti kedvenc oligarcháinkat és minisztereinket. Kinek mi köze hozzá, hogy mit tesz egy közszereplő a szabadidejében? Hagyják már őt békén. Meg hogy mennyi jövedelmet vall be, s abból futja-e arra, ahol és amennyiért a lábát sós vízben lógatja.

Igazából egyet nem értek. Azaz mégis inkább sokat nem. Például azt, miért nem lehet hivatalos közleményben közölni, hogy „szabadságra mentem ide, meg ide, s legközelebb ekkor és ekkor vagyok elérhető”. Szégyellik, vagy mi? Jár nekik. Sőt, én őszintén szólva sokkal nyugodtabb vagyok, ha egy elgyötört miniszter egy kiadós pihenés után vág neki mondjuk az őszi EP szezonnak, hogy az érdekeimet képviselje. Mire megyek vele, ha kialvatlanul, stresszesen megy be vitatkozni? Lehet úgy érvelni, kérem? Na ugye, hogy nem. Erről van szó. Pihenni kell, sőt kötelező.

Tessék tehát kitenni a honlapra, hogy nyaralok! Csak közben ne tessék képeket felrakni a FB-ra, amely szorgos hangyaként, dokumentumok böngészése közben ábrázol. Ha már van saját profil, hát mutassák meg azon az emberi arcukat. Sokat segítene egy hihető vagyonbevallás is. Ha már egyszer a törvény előírja, nem azt kellene figyelni, hogyan tudja az ember a templom egerének feltüntetni magát. Engem igazából az sem zavarna, ha heti 60 milláért bérelhető hajón lazít hősünk. Ha nem futja, hát nem futja. Ha van haver, akinek telik rá, hát hívja meg azt a minisztert. Csak ne közbeszerzéseken szedje meg magát. Egyszerű ez. Úgy nevezik, tisztességes viszonyok.

Egy horvát lap most azzal próbálja a példányszámát növelni, hogy Orbán Viktor horvátországi kiruccanásáról szivárogtat. Mintha bizony kiruccanni valami bűnös dolog volna. Úgy tűnik, horvát barátaink nem értik, a közmagyart nem az irritálja, hogy a miniszterelnöke nyaral. Talán még az sem, hogy ehhez egy Hanse 575 típusú, szerény vitorlást is igénybe vesz, amelynek a fedélzetére a Lady MRD-ért fizetendő díj töredékéért fel lehet szállni. A pumpa igazából attól megy föl, ha tuskó hangnemben azt vágják az érdeklődő szemébe, hogy „Orbán Viktor magánprogramjairól nem adunk tájékoztatást, csak a hivatalos tevékenységéről”.

De még ez is csak azért idegesítő, mert amúgy sorra tolják a képünkbe szabadidős programjaikat. Németh Szilárd nyuljás-csülkös pacalt zabál. Áder János snecizget. Lázár János mulat. Páran nyilván ráfeszültek arra is, hogy szellemesnek szánt fordulatokban bővelkedő miniszterelnökünk meghirdette a több Balaton, kevesebb Adria projektet. Tette ezt a népéért, a zemberek egészségéért aggódva. Az viszont teljes félreértés, ha valaki az adriai ringatózás okán azt gondolja, Orbán vizet prédikál és bort iszik.

Egyrészt járt ő a Balatonnál is, de abban sem volt köszönet. A média liberálbolsevik túlsúlyát képező orgánumok azonnal meglehetős rosszindulattal rontottak rá, holott ő csak a vejét látogatta meg egy szalmakalapban, 9500 négyzetméteres Felsőörsi zártkertjének szerény gazdasági épületeiben. Másrészt figyelmeztetett mindenkit jó előre, hogy aki teheti, az most menjen a tengerre. A magyar ember ugyanis olyan, hogy egy évben egyszer látnia kell a tengert. Hát ő tehette, s ment. Nincs ezzel semmi baj.

A baj mindig azokkal van, akik ugyanezt nem tehetik meg. Tudják, azokkal, akik annyit is érnek. Akik mindig zúgolódnak, morognak, elégedetlenkednek. Akik szorongva várják, mi lesz, ha véget ér a moratórium, s újra fizetni kell a törlesztőrészleteket. Akik lakótelepi magányukban azon törik a fejüket, a tavaszinál közel 100 Ft-tal alacsonyabb üzemanyagár mellett mi a franc tolta fel 45 %-kal a gyümölcsök árát? Az ilyen ember tengert csak a Lady MRD-ről készült fotókon lát. De azt ő is érti, ha vesz egy almát a gyereknek a munkából hazafelé jövet, tutira nem a termelők pénztárcáját hizlalja vele. De hogy gyűjtsön így a kölyök vitamint magába télire?

Képek forrása: 168ora.hu / jutarnji.hr / mezogazdakiado.hu / pinteraukcioshaz.hu - Pittmann Zsófi