Szarul néz ki a boss. Valahogy megszottyan, megöregedett, fáradttá, vagy inkább unottá vált.

Őszintén remélem, hogy nem beteg. Miért is kívánnék rosszat neki. Meg aztán jobb is, ha egészségesen fogadja mindazt, ami vár még rá. A Kormányinfó keretében ma délelőtt nemzetközi sajtótájékoztatót tartott. Kapaszkodjanak meg, kedves olvasóim! Szólni lehetett hozzá! Sőt, ami még ennél is több, kérdezni is lehetett tőle! Micsoda ajándék a közelgő ünnepek előtt! Halleluja! Már csak fehér, keresztény és európai értékrendet képviselő karácsonyunk legyen! Szilárdtól Zsoltig az majd bizonyára mosolyt csal minden elvetemült, kirekesztő megmondóember arcára. A középső feltétel legalább már most is adott.

Érdemes megnézni azt a tekintetet, ahogy érkezőben a miniszterelnök végignéz a hallgatóságon, illetve a leendő kérdezők során. Vajon mi jár a fejében? Zavart, vagy izgatottságot nem lehet felfedezni a tekintetében. Pontosan tudja magáról, hogy nagy rutinnal küld el bárkit melegebb éghajlatra, ha megpróbálná zavarba hozni egy-egy jól profilírozott kérdéssel. A külföldiek mások, de a hazai újságírók – még az általa balliberálisnak nevezett médiumokat képviselők is ¬– túlzottan udvariasak, már-már korrektek. Nem sok vizet zavarnak. Ilyeneket eszik reggelire.

A pillantásában inkább valami olyan kérdést látok, hogy mi a f*szt akarnak itt ezek? Miért kell nekem a drága időmet – hiszen, ahogy ma ezt is megtudhattuk tőle, nincs nap, amikor ne dolgozna legalább tíz órát – ezekre a senkiháziakra pazarolni? A mozgása, a metakommunikációja, a hanghordozása, szóval minden arról árulkodik, hogy lesajnálja a reá várakozókat. Számára az egész esemény mintha egy elkerülhetetlen, de legfőképp felesleges rossz volna. A legszörnyűbb az egészben talán az, hogy a nyilvánosságban nem a lehetőséget, hanem a magával szembeni provokációt látja.

Egy sajtótájékoztató kapcsán legtöbbekben talán felmerül, miért Orbánnal foglalkozom, s nem azzal, amit mond. Nos, azért, mert engem ő érdekel. Figyelem évek, mára évtizedek óta. Azt, ahogy formálódik, alakul. Ahogy rendezgeti maga körül azt az erőteret, amelyen belül látszólag az idők végezetéig felszínen képes maradni. Ma is elhangzott: tizenhat évet töltött ellenzékben, s jövőre lesz tizenhét éve kormányon. Ezért aztán ő még nem elégedett. Nekem viszont már nagyon elegem van. Belőle. Ha olvasná ezeket a bejegyzéseket, nyilván örülne a bosszúságomnak. Én pedig azt látom, ahogy változik. Nem előnyére. A tapasztalatok az embert általában bölcsebbé teszik. Úgy tetszik, nála ez fordítva működik. Európa egyik legprogresszívebb fiatal politikusából a szemünk láttára vált egy megkeseredett, rosszindulatú, végtelenül magányos despotává.

Másrészt miért is érdekelnének egy olyan rezsim első emberének gondolatai, amelynek háttérországát seggnyaló lojalisták alkotják. Meggyőződésem, hogy Orbán számára ők jelentik a legnagyobb veszélyt. Miért érdekelnének egy olyan rezsim első emberének gondolatai, aki eltűri a Bayer Zsolt félék tombolását, aki a labdarúgó világbajnokság végét követő posztja ellenére is megtartja a Fidesz alelnökének szellemi harcostársát, Németh Szilárdot. Miért érdekelnének egy olyan rezsim első emberének gondolatai, aki Pintér Sándort nemcsak belügyminiszternek tartja alkalmasnak, de a közoktatás és az egészségügy felügyeletére is. Miért érdekelnének egy olyan rezsim első emberének gondolatai, aki nem reagál semmit arra, amikor az Országgyűlés elnöke nemes egyszerűséggel elfelejtendő hülyeségnek nevezi a fékek és egyensúlyok rendszerét. Végül miért érdekelnének egy olyan rezsim első emberének gondolatai, aki a Magyar Nemzeti Bank élén tartósan eltűri az unortodoxiát. Mit várhatnék tőle mindezek után.

De ha valakinek nagyon hiányzik, hát tessék. Reflektáljak arra a zagyvaságra, hogy az Európai Parlament hungarofób ösztönöktől vezérelve inzultálja rendszeresen a hazánkat? Ilyet csak a saját ösztönei által uralt ember mond. Tegyek mérlegre egy olyan kijelentést, amely szerint a magyar rendszer mindig arra épült, hogy niksz ugri-bugri? Próbáljam megérteni, Orbán miért gondolja úgy, hogy a kirúgott tanárok állásukba való visszahelyezését követel Magyar Tudományos Akadémia törvénysértésre akarja rábírni a kormányt? Vegyem komolyan azt az embert, aki szerint a magyar közoktatás megváltásának kulcsa a testnevelés és a hitoktatás? Polonius mondja Hamlet szavairól Shakespeare-nél a II. felvonás 2. színében, hogy „… őrült beszéd: de van benne rendszer.” Nekem az a benyomásom, hogy Orbán szövegeiből egyre inkább hiányzik a rendszer.

Képek forrása: telex.hu / 24.hu / AFP - Kisbenedek Attila / civilhetes.net