Megint az van, hogy a hétvégén jártamban-keltemben, zúgolódva, morgolódva, dühöngve és káromkodva átgondoltam, miről szólhatna ez a hétfői bejegyzés.

Téma annyi felmerült, hogy Bős-Nagymaros alatt újabb gátat lehetne emelni belőlük a Dunán. Hiszen ott volt például az a pénteki csapatgyűlés, vagy eligazítás – vagy tudom is én, minek nevezzem –, a belügyminiszter és a sleppje, valamint a jobb sorsra érdemes pedagógusok között. Aligha létezhet józan gondolkodású magyar ember, akinél ez nem verte ki a biztosítékot.

A miniszter bejelenti, hogy ő ugyan nem ért az általa képviselt területhez, de vezetni tud. Hát, engem az események ez utóbbit illetően épp az ellenkezőjéről győztek meg. Meg aztán mondott olyanokat, hogy van oktatási miniszter, akit Maruzsa Zoltánnak hívnak. Na, ha ezt komolyan gondolta, hát az még rosszabb. Mindkét állítást követően külön-külön is azonnal le kellene mondania. S mindennek tetejében az a büdös cinizmus, ahogy bejelentik a 10 % béremelést az élelmiszer árak októberi 47 %-os inflációja után, szinte egyidejűleg a fogvatartottak munkadíjának 20 %-os emelésével, nos, ezt aligha lehet másképp felfogni, mint szándékos provokációként. Félreértés ne essék, nem a fogvatartottak 20 %-át sokallom. Szükség van arra is. Ráadásul még ez a 10 % sem igazi béremelés, hanem ágazati szakmai pótléknövekedés, ami a rezsim kénye-kedve szerint nyilván bármikor megkurtítható. Ennyit tud megelőlegezni a kormány a nemzeti költségvetés terhére a szankciósnak hazudott válságban. Ennyit ér neki ez a terület. A többit majd az uniós pénzekből. Miért is? Miért nem a költségvetés terhére oldunk meg egy ilyen, a gyerekeink jövőjét veszélyeztető problémát?

Pintér Sándor miniszter – aki elmondása szerint szintén dolgozik 22 órát hétvégenként is, amit persze jóindulatúan el is hiszek neki, sőt, el is várom tőle, csak ezt nem épp egy kezdő pedagógus fizetéséért teszi – egyedül lesz felelős, ha ez a fórum az eddiginél is erőteljesebb ellenállásra kényszeríti az ezúttal is vérig sértett tanárok tömegeit. Jutott ráadásul a másik rábízott területtel, az egészségüggyel kapcsolatban is vérlázító hír, mert ugye miért is ne rángatná az istrángot. Egy rendelettervezet a hazai egészségügy lehangoló állapotai elől a magánpraxisba menekült orvosokat havi 20 órában valamely állami szolgáltatónál végzendő munkára készül kényszeríteni. Ezzel teljesíthetnék a szakvizsgával rendelkező orvosok az ötévente kötelező továbbképzésüket. Micsoda ötlet! Az ész megáll. Túl a tervezet tökéletesen bizarr jellegén, ugye senki nem gondolja, hogy a mai Magyarországon a magánpraxissal rendelkező orvosoknak az állami egészségügyben való gályáztatása a legjobb megoldás a szakmai továbbképzés kiváltására?!

Ennyit Pintér úr vezetési kompetenciáiról. Kevés a tanár? Rúgjunk beléjük! Még mindig kevés? Jöjjenek az óraadók! Kevés az orvos? Rúgjunk beléjük! Még mindig kevés? Tereljük vissza rendeletileg őket a magánpraxisból az állami egészségügybe! Mert egy rendőrminiszter csak az erő alkalmazásához ért. Meg ahhoz, hogy totális kontrollt vezessen be. Túl ezen igazából még arra is alkalmatlan, hogy a munkáját segítendő valódi szakembereket gyűjtsön maga köré. Komolyan, úgy írom le ezeket a szavakat, ahogy a férjük ostobasága és durvasága miatt feldúlt asszonyok a tányérokat vagdossák a földhöz. Csak azt nem tudom, hol fogom levezetni mindezt a feszültséget, ha januártól esetleg felhagyok ezekkel a posztokkal. Ez a düh egyre csak halmozódni fog bennem, s az ki tudja, hová vezet.

Szóval ezekről terveztem elmondani jóval részletesebben és élesebben az egyre lesújtóbb véleményemet. Erre tegnap este felhív egy baráton a világbajnoki döntő után, és azt kérdezi, láttam-e. Mit? – kérdezek vissza. Hát a Rezsi Szilárd legújabb posztját – mondja. Átküldte. Ekkor szakadt el bennem végleg a cérna. Minden korábbi tervem a mai poszttal kapcsolatban egyszerre kútba esett, mert amit láttam, felülírt minden fontosnak gondolt zűrt. Rákerestem én is, nem átverésről van-e szó. Tényleg ott állt Németh Szilárd FB-profilján: „Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok.” Létezhet-e ennél bunkóbb, ocsmányabb, gyomorforgatóbb kijelentés egy olyan sportesemény végeredményéről, amelynek követése során vagy százszor tolták a képünkbe a labdarúgás mai ikonjai, hogy „a futball egyesíti a világot”? Vajon mit értett meg ebből a szlogenből a rezsim Szilárdja? Vajon mit ért európai értékeken? A fehér bőrszínt és egy kitüntetett vallást? Cseppet sem kirekesztő, ugye? Ért egyáltalán valamit? S mit szólt volna, ha történetesen nem Argentína, hanem Franciaország nyeri a világbajnokságot?

Ha élne, Goebbels talán közös szelfire kérné Szilárdot, a Fehér Büszkeség motorosai pedig pajzsukra emelnék. Éljen! Ha a NER egésze, a szűkebb rezsim, a kormány és személyesen Orbán Viktor nem határolódik el ettől az eltorzult gondolkodású alaktól, milyen reményeink maradhatnak? Marad-e bármi, ami még vállalható Magyarországból? Lehet-e közös asztalnál ülni ilyen eszmékkel? Képviselheti-e egy olyan politikai közösség a nemzetközi porondon az ország egészét, amely nem határolódik el a leghatározottabban az ilyen kinyilatkoztatásoktól. Attól tartok, végveszélyben vagyunk.

Képek forrása:  444.hu - Németh Dániel / MTI / pestibulvar.hu