Nem tudom, a tizenhatodik században született német fizikus, Daniel Gabriel Fahrenheit mennyire volt jó fej az életben, s mennyire nem. Nekem mindenesetre szimpatikus az ő hőmérsékleti skálájára vonatkozó koncepció.

Nevesen az, hogy ne zaklassuk az embereket negatív előjelű hőmérsékleti számértékekkel. Ne kelljen már rettegni, ha röpködnek a mínuszok. Egyáltalán, lehet értelme egy ilyen megszemélyesítésnek az amerikai angolban? Néhány kivételtől eltekintve ugyanis jobbára az USA-ban használják ezt a mértékegységet.

Vajon kinek mit mond, ha ideírom: 64.4 °F? Akad talán, aki rávágja, hogy de hiszen ez a víz fagyáspontját alig 4 tizeddel meghaladó hőmérséklet kétszerese! Attól tartok, legtöbben értetlenül bámulnának rá. Szerintem manapság kevesen tudják – talán épp a fent jelzett elvárásból adódóan (ne bajlódjunk negatív számokkal) –, hogy a víz 32 °F-nél fagy meg. Hogy az egykori fizikus miért alakította éppen így a skálát, az most talán nem is érdekes. Azt beszélik, az általa kidolgozott skála 0 pontját szülővárosa, Gdansk 1708-as, addig legkeményebb zimankójához kalibrálta. Micsoda lokálpatriotizmus! Ez az oka annak, hogy 0 °F Európában –17.8 °C-nak felel meg. Az ammóniasó megfelelő vizes oldatának cseppet sem jelentéktelen szerepét ezúttal tényleg hagyjuk ki a történetből.

Itt és most a hangsúly leginkább a 64.4 °F-en van. Európai aggyal ez egészen magas hőmérsékletnek tűnhet. Pedig, hiszik, vagy nem, valójában csupán 18 °C-ot jelent. Értik, 18 °C! Egy forró nyári napot követően, egy étterem teraszán koktélra várva kifejezetten kellemes lehet. Amikor a zord télbe a klímaváltozásnak köszönhetően 18 °C-os csúcshőmérséklettel néhány napra berobban egy hőhullám, az emberek ellepik a parkokat, arcukat a nap felé fordítják, hogy aztán – akarva-akaratlan –, mosoly üljön ki az ábrázatukra. Lubickolnak a napfürdőben. Később meg alig várják, hogy állandósuljanak ezek a hőmérsékleti viszonyok.

Van azonban, amikor ugyanez a 18 °C dermesztően hidegnek tűnik. Például akkor, amikor az ember órákat kénytelen ülni egy nyirkos szobában. Legyinthetnek rá, hogy öltözzön melegebben, vegyen magára pulóvert, sálat. Ha nem mozoghat, garantáltan nem fogja komfortosan érezni magát. S az is szinte borítékolható, hogy meg fog fázni. Jóesetben majd teákkal, drága italporokkal kúrálja magát. Rosszabb esetben napokra kiesik a munkából, a táppénze, esetleges helyettesítése komoly költségeket is jelenthet a munkaadójának, illetve az egészségbiztosításnak.

Ez a veszély csak közvetve fenyeget akkor, hogyha egy hatévessel esik meg. Ő legfeljebb a c betű írásának elsajátításától esik el, nyilván attól is csak ideiglenesen. Fejtörést az egészségbiztosításnak is csak akkor okoz, ha nincs a családban egy, a felügyeletét ellátni képes nagymama. Sőt, tömeges megfázás esetén a papírzsebkendő áfája akár még bevételt is jelenthet az államkincstárnak. Szóval ki van ez találva rendesen. Különben is, ahogy nemrégiben megtudhattuk, nemzeti kormányunknak gyermekeink iskoláztatása nem befektetés, hanem költség.

Nem tudom, Bayer Zsolt milyen kifejezéseket használna, ha mondjuk egy általa balliberálisnak nevezett kormány fejéből pattanna elő az első osztályos gyerekeket 18 °C-ban jegelő oktatás réme? Attól tartok, az ő altesti szókészlete alkalmasabb volna a szülőkben gerjedő indulatok kifejezésére. Nem tudom, ki lehetett az az állat, aki az egészségkárosodás kockázatának tekintetében képes volt egyenlőségjelet tenni a közintézményekben dolgozó egészséges felnőttek, és az irodai alkalmazottak közé. Férfiak és nők közé. Pályakezdők és nyugdíj előtt állók közé. Az írni tanuló aprócska hatévesek és fizikai munkát végzők közé. Egy matematika szakterem és a tornaterem hőmérséklete közé? Romániában az oktatási intézményeket rendelet óvja a rezsiköltségek növekedéséből adódó hatásoktól. A mi gyerekeinket ki védi meg a rezsim eszement intézkedéseitől?

Képek forrása: jakd.hu / boon.hu / bekesiiskola.edu.hu / wecapable.com