Meggyőződésem, ha Nagyvárad nevét halljuk, vagy leírva látjuk, a legtöbb embernek még mindig Ady Endre ugrik be.

Vannak egészen különös, leleplező tekintetek. Megtéveszthetünk másokat szavakkal épp úgy, mint tettekkel. Sőt, dumálhatunk a kettő viszonyáról össze-vissza, hogy még nagyobb legyen a káosz.

Azt mondják, hosszú, s minden eddiginél mocskosabb kampányra számíthatunk a 2022-es országgyűlési választások előtt.

Ismerek olyan családot, ahol a finn édesanya és az olasz édesapa gyermekeikkel hosszú ideig Magyarországon éltek, s a kislány és a fiúcska itt is járt óvodába és iskolába.

Foglalkoztam már a helyi televíziókat érintő furcsasággal. Azzal, hogy az MTVA nem tervezi megújítani az együttműködési megállapodást azoknak a városoknak a médiumaival, amelyekben ellenzéki győzelem született az önkormányzati választásokon.

Napok óta azon töröm a fejem, ha az én kompetenciámba tartozna egy helyettes államtitkár kinevezése, milyen elvárásokat támasztanék vele szemben?

Távol álljon tőlem, hogy bármilyen párhuzamot vonjak a kormány legújabb őrülete és a sorozatgyilkos Ted Bundy életét bemutató film között.

Valahogy nem vagyok képes elhinni az EMMI magyarázkodását a színházakat érintő legújabb őrület kapcsán.

Hölgyek korát firtatni nem illik. Tény azonban, hogy Novák Katalin, per definitionem, nem tartozik a boomerek közé.

Egyszerre szánalmas és röhejes, amit a kormány Soros-ügyben művel. Kiigazodni szinte lehetetlen a bakugrásain.