Hölgyek korát firtatni nem illik. Tény azonban, hogy Novák Katalin, per definitionem, nem tartozik a boomerek közé.

Igaz persze, ha sokat forgolódik valaki egy viszonylag jól behatárolható korosztály közegében, előbb, vagy utóbb őt is elkerülhetetlenül odatartozónak fogják tartani.

Ha ráadásul azzal fordul valaki a hallgatóságához, hogy „kedves fiatalok”, ezt követően elmondhatja akár százszor is, hogy „lélekben mi is húszévesek vagyunk”, végleg és önként elhatárolódik egy generációtól, azon kívülre helyezve önmagát. Ezek után már csak romantikus vágyálom marad, hogy rá/rájuk talán „nem mondjátok majd, hogy okay boomer”. Frankón meg fogja kapni ezt az okay-t. Leginkább azért, mert ha koránál fogva nem is az, pontosan úgy viselkedik, akár egy boomer.

A Fidelitas tisztújító kongresszusán felbukkanó államtitkár produkciója meglehetős sikert aratott a résztvevők körében. Mégis, számomra nem igazán értelmezhető, hogy lendületes bevonulásával, és lankadó lendületű előadásával valójában mit akart elérni. Ízlés kérdése, hogy miként viszonyul az ember a slam poetryhez, ehhez a, minek is nevezzem… Ahhoz a költészeten és az előadóművészeten innen elhelyezkedő aktivitáshoz, amely tehát még nem költészet, és még nem is előadóművészet, ám már nem is puszta hablatyolás, hanem formába öntött, közönség előtt, élőszóban zajló, jelentős részben kritikai gondolkodás.

Én az 1993-as Elbaltázott nászéjszakában láttam először valami hasonlót, maga a műfaj azonban a 80-as évek közepén jött létre. Vitathatatlan előnye, hogy bárki számára megszólalást biztosít a nyilvánosság előtt, akinek igénye van erre. S ha távol is áll attól, amit poézisnek nevezünk, talán tekinthetjük a költészet Hyde Parkjának. A kibeszélés lehetőségének hozadéka pedig egyértelműen felülírja mindazt, ami időnként eléggé idegesítővé teszi. A silány tartalmon sokszor túlterjeszkedő, a mélyebb belátások megragadásához pedig sokszor silány formát, a szó művészetének versenyhelyzetbe kényszerítését, meg azt, hogy képviselői – olykor félreértve azt, amit csinálnak –, valódi költőnek képzelik magukat.

Szóval Novák a Fidesz nagy bölényeinek oldalvizén slammelt egy jót. Tök jó, mondhatnánk, de lelkesedésünk nem volna igazán őszinte. Dehogy baj, hogy kilépett az államtitkárokra jellemző merevségből. Clintotnnak is kifejezetten jól állt, amikor szaxofont ragadott a kezébe. Igaz, ő tudott szaxofonozni. Ezek a szerepjátékok azonban nem mindig működnek. Ugye még emlékszünk a Hugh Grant-imitátor Gyurcsány Ferencre. Nováknak könnyebb dolga volt. A slam popularitása átsegítette tapasztalatlanságán.

Számomra a zavart leginkább az okozta, amit megfogalmazott. A Fidesz és a Fidelitas viszonyában egyre határozottabban érzékelhető valamiféle disszonancia. Mondhatnánk erre is, hogy természetes. Egy feltörekvő, politikai ambíciókkal rendelkező nemzedék számára mi sem kézenfekvőbb, mint a hatalom megszerzésére irányuló igény. Ebben a legfőbb akadályt nyilván nem más, mint az azonos ideológiai oldalon a hatalmat tartósan kisajátító politikai erő jelenti.

Ráadásul, ha akadnak is jelei annak, hogy a falkát uraló alfa hím időről-időre mintha veszítene tekintélyéből, nyíltan megtámadni egyelőre még senki sem meri. Kövér „… a liberális és semmilyen más értelemfosztó jelzővel el nem látott demokrácia intézményei” mellett való kiállásával is legfeljebb csak azt jelezte, hogy ő azért olykor meg meri húzogatni az oroszlán bajszát. Ettől persze még egy pillanatig sem kell azt hinnünk, hogy komolyan aggódna a demokratikus értékekért.

Az valódi támadás azonban elkerülhetetlenül be fog következni, s jó eséllyel kívülről. Méghozzá azért onnan, mert a boomerség lényege éppen az, hogy ez a korosztály egyszerűen képtelen kikopni a hatalomból. Egy olyan generáció, amely fizikai jólétének köszönhetően jóval tovább képes aktív maradni, mint a korábbiak. Jelen pillanatban a Fideszen belül esély sincs arra, hogy a szentháromság autoritását belülről bárki megkérdőjelezze. Márpedig a trónkövetelők egyre éhesebben köröznek a falka körül. Az éles konfrontáció így elkerülhetetlen. Azzal az olcsó párhuzammal elő sem állok, hogy az MSZMP hatalmát volt KISZ-titkárok vették át a rendszerváltás idején.

Miközben Novák slam-produkciójának alapvető hibája, hogy egy protest műfajon belül felsorolta a Fidesz-kommunikáció szinte valamennyi hívószavát, ami ugye egyértelműen műfajidegen, a lényegi ellentmondásba szövege legvégén keveredik. Lehet-e a boomerek szószólójaként a boomer-retorika keretei között abban reménykedni, hogy az alfahím kiöregedésére, vagy kivérzésére váró feltörekvők ne nevezzék nevén a dolgot, s ne vágják a fejükhöz: okay boomer!

Képek forrása: mandiner.hu / Rob Carr/index.hu / hvg.hu / nol.hu / news.northeastern.edu