Sárkányölő szentjeink

Facebook Tweet Tetszik

2019. november 27. - Blogger Bob

Egyszerre szánalmas és röhejes, amit a kormány Soros-ügyben művel. Kiigazodni szinte lehetetlen a bakugrásain.

Meg sem próbálom rendszerezni a történéseket attól kezdve, hogy Soros nélkül aligha ment volna végbe a rendszerváltás, vagy legalábbis biztosan nem így. Jelenleg a magyar politikai elit legszűkebb körében nem igazán találni embert, aki ne került volna kapcsolatba a szakkollégiumi rendszerrel, vagy ne vett volna részt külföldi, vagy hazai képzésekben a Soros Alapítvány támogatásával. Ez volt Orbán és körének romantikus időszaka, illetve viszonya Soros azóta is változatlan értékrendjével. A pénzt elfogadták, az értékrendet pedig híven képviselték.

Nélküle az átlátható, nyitott társadalom eszménye sem válhatott volna viszonylag széles körben ismertté, hogy aztán a mi lágy diktatúránkban felébredjen iránta az igény. Ezen az igényen felfelé kapaszkodva ostromolták később jelenkorunk nagyjai, az ő rokonaik, haverjaik és holdudvaruk a társadalmat irányító politika és gazdaság csúcsait. Az irodalomtörténet közhelyes fordulatát adaptálva, hogy tudniillik a megújuló írásművészet képviselői közül mindenki Gogol köpönyegéből bújt elő, elmondhatjuk, aki számít valamit a mai magyar politikában, az – követlenül, vagy közvetve – szinte kivétel nélkül Soros köpönyegéből bújt elő.

E filantróp nélkül nem jöhetett volna létre a CEU, Magyarország legmagasabban jegyzett egyeteme, hogy aztán valami elképesztően bizarr színjátéknak köszönhetően elüldözzék innen. Máig képtelen vagyok felfogni, milyen politikai, oktatáspolitikai, össztársadalmi érdek fűződött ahhoz, ami ezzel az intézménnyel történt. De olyan partikuláris, ha tetszik kicsinyes, akár személyes érdeket sem tudok még csak elképzelni, kitalálni sem, amely indokolhatná ezt az érzelmeket felkorbácsoló, nemzetközi tekintélyünket mérhetetlenül romboló, gyalázatos tettet.

Azt az egyetlen racionálisnak tetsző magyarázatot viszont semmilyen körülmények között nem tudom elfogadni, hogy a CEU-val a kritikai gondolkodást akarták volna száműzni az országból. Még akkor sem, ha kifejezetten ezt látszik alátámasztani a nyilvánosságon keresztül a kritikai gondolkodást megjeleníteni és képviselni képes civil szervezetek intenzív, egyre vadabb gyűlölete és üldözése. Ez képtelenség. Ilyen a 21. századi Európában egyszerűen nem fordulhat elő. Egy görög tragédiában, akinek a legcsekélyebb köze is volna egy ilyen eseményhez, annak szükségszerűen buknia kellene.

Aztán ott van az a kifejezetten primitív, bunkó és ostoba plakátkampány, amellyel egy egész országot akartak hasba akasztani. Természetesen pontosan értették Soros álláspontját a migrációval kapcsolatban. Nem hülyék ők, értenek az emberi szóból. Mégis, addig csűrték, csavarták a dolgot, míg mára a lakosságnak az a része, amely Sorost csak az ő szemüvegükön és ideológiai propagandájukon keresztül ismeri, tényleg elhiszi, hogy az amerikai magyar milliárdos maga a patás ördög. A testet öltött gonosz, aki a vesztünket akarja. Aki egyszer s mindenkorra le akar számolni a keresztény kultúrával, hogy aztán e kultúra európai talaját sóval hintesse be az iszlám vallásúakkal. Persze azt is csak azért, hogy később kicsinálja Allah követőit is, meg az összes többi vallásét, s végül egyedül üljön fel lótuszülésben a Mount Everest tetejére, 8848 méter magasba.

Mára sikerült elérniük, hogy mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint ők, aki a NER-en kívülre pozícionálja magát, azt Soros emberének tartják. Soros bérencei, sőt kutyái ők, a másképp gondolkodók, de nem ám csak a határainkon belül. Azt fröcsögik Battonyától Nemesmedvesig, hogy Merkeltől Macronig mindenki Soros tenyeréből csipeget. De mit csipeget, egyenesen fal. És éppen ezért van szükség rájuk, az illiberálisokra, akik egy új politikai kultúra letéteményeseiként Európa megmentői. Afféle sárkányölő Szent Györgyök, ahol a fő sárkány persze Soros György, a fő sárkányölő meg maga Orbán Viktor.

Honi magyarjaink pedig zabálják ezt a narratívát. Elhiszik. Ahogy elhiszik azt is, Soros közbenjárt annak érdekében, hogy a magyar jelölt Várhelyi Olivér, aki amúgy sok tekintetben alkalmas karrierdiplomata, ne lehessen az Európai Bizottság bővítési és szomszédságpolitikai biztosa. Pontosan tudja mindenki, hogy ezek a dolgok nem így mennek. Tudja Soros is és tudja Orbán is. Itthon viszont tök jól hangzik, s hozzájárul a démonizáláshoz, hogy az öreg novemberben telefonon odaszólt Daniela Schwarzernek: Figyu, Daniela, beszélj már Angelával, nehogy nekem biztost csináljanak ebből a Várhelyi gyerekből! Szövődik, fonódik az összeesküvéselmélet. Imádjuk. A cáfolat már senkit nem érdekel.

Azon tűnődöm, hogy – bár a hála nem politikai kategória – Orbán mégiscsak hálás lehet Sorosnak. Nem, nem a felcsúti vagányba invesztált milliókért. Hol tartana a Fidesz ma, ha nincs egy tényleg befolyásos magyar, akivel szemben egy furcsa értékrendváltást követően meghatározhatja magát? Akinek a személyén keresztül meg lehet osztani egy országot? Hol tatana ma a Fidesz, ha nincs kivel szemben gyűlöletet ébreszteni? Fajsúlyos ember kell ehhez, márpedig Soros György az. Ehhez talán még egy Mészáros Lóci kaliber is kevés volna. Soros megutáltatásával választásokat lehet nyerni. Főleg akkor, ha az oligarchák felpumpálásán kívül nincs különösebb programom. Ha nincs mit mondani a választóknak. Ilyenkor elég annyit kiáltani, hogy Soros, és rögtön összezárnak.