Azt mondják, hosszú, s minden eddiginél mocskosabb kampányra számíthatunk a 2022-es országgyűlési választások előtt.
Egyesek szerint e különös jelentőséggel bíró folyamat már el is kezdődött. Hogy így van-e, azt mindenki eldöntheti maga. Az azonban tény, hogy a média szerepe az ilyen időszakokban messzemenően felértékelődik. E felértékelődésnek két iránya lehetséges.
Az egyik az, hogy a mindenkori hatalom, kihasználva túlsúlyát a médiában, egyre magasabb fordulatszámon kezdi működtetni propagandagépezetét. Olyan, mérnöki precizitással megszűrt hírekkel és álhírekkel bombázza a közvéleményt, amelyek azt hivatottak jelezni, hogy senki más nem képes érdemben képviselni a nemzetet, csakis az éppen regnáló politikai elit. Bizonyos híreket elhallgatnak, másoknak a jelentőségüknél jóval nagyobb feneket kerítenek, s persze mesterségesen is gyártják azokat.
A másik irány, hogy az ellenzék intenzíven keresni kezdi azokat a felületeket, ahol hangot adhat a kormánykritikának és a saját programjának. Nem könnyű és meglehetősen költséges feladat. Ha aztán talál ilyen felületeket, akkor olyan, mérnöki precizitással megszűrt hírekkel és álhírekkel kezdi bombázni a közvéleményt, amelyek azt hivatottak jelezni, hogy senki más nem képes érdemben képviselni a nemzetet, csakis az éppen ellenzéki szerepbe kényszerült politikai elit. Bizonyos híreket elhallgatnak, másoknak a jelentőségüknél jóval nagyobb feneket kerítenek, s persze mesterségesen is gyártják azokat.
Így működik ez. Két ilyen hatalmas malomkő között örlődve, választópolgár legyen a talpán, aki képes eligazodni a hírözönben, s ha van rá igénye, képes legyen hiteles képet alkotni a maga számára az aktuális politikai viszonyokról, megalapozva ezzel felelősségteljes választói döntését. Elfogulatlan, objektív tájékoztatás ma Magyarországon alig létezik. Ha vannak is erre törekvő médiumok, azokat a kormánypropaganda minden erejével igyekszik egyrészt elszigetelni valamennyi releváns információtól, másrészt megbélyegezni, hiteltelenné tenni azzal, hogy idegen érdekeket szolgálnak, s idegen pénzből tartják fenn.
Ilyen körülmények között egyszerre tűnik bíztatónak és elkeserítőnek, hogy a szépemlékű Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásának újbóli indulása karnyújtásnyi közelségbe került. A Radio Free Europe / Radio Liberty (RFE/RL) ugyanis kiírt egy pályázatot a budapesti részleg vezetésére. Ilyen helyzetekben újabban a közvéleményt nem annyira az foglalkoztatja, hogy mi az oka és a célja egy ilyen költséges vállalkozásnak, hanem inkább az, hogy ki finanszírozza. Ebből aztán minden szükségesnek tetsző következtetést le is szokás vonni.
Nos, az RFE/RL mögött amerikai pénz van. Olyannyira, hogy annak idején az USA kormánya hozta létre a hidegháború kezdetén. A háttérben most is amerikai pénz áll, mi több, kongresszusi jóváhagyás szükséges a működtetéséhez. A várhatóan a neten jelentkező rádió a United States Agency for Global Media támogatásával lesz hallható. A pénz tehát egy olyan közegből érkezik, amely Orbán nemzetközi respektje szempontjából kiemelten fontos. Emlékszünk, mennyire izgatta a közvéleményt a miniszterelnök Trumppal való találkozója. Az, ahogy az elnök – David Cornstein szavaival – egyenesen ikertestvérének nevezte Orbánt.
És ezen a ponton sehogy nem akar összeállni a kép. Az USA külpolitikája egyre erőteljesebben próbálja kiszabadítani Magyarországot az orosz energetikai függőségből, egyáltalán, Orbán rajongásának másik tárgya, Putyin öleléséből. Most pedig itt van ez a gyomros. Azért azt ne mondja nekem senki, hogy nem ciki a magyar demokrácia állapotára nézve, ha 1993. október 31. után újra magyarul is megszólal a Szabad Európa Rádió. Azt gondolom, olyan szimbolikus értékű történés ez, amely sokak érzésével összecseng. Egy, a demokrácia mellett elkötelezett fontos barát, az USA mond általa ítéletet a hazai viszonyokról. Ezen ítélet szerint a független tájékoztatás, a nyilvánosság, az információhoz való hozzáférés, a véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága terén mintha valóban visszatértünk volna a rendszerváltozás előtti időkbe. És ne feledjük, a rendszerváltók – Demszkyéktől Orbánékig – annak idején a Szabad Európa Rádió mellől álltak fel, s indultak el rendszert váltani.
Képek forrása: wikipedia.org / hvg.hu / forum.index.hu / ujegyenloseg.hu
