Napok óta azon töröm a fejem, ha az én kompetenciámba tartozna egy helyettes államtitkár kinevezése, milyen elvárásokat támasztanék vele szemben?

Hogy tudnék-e olyan feltételeket megfogalmazni, amelyeknek egyedül Rácz Zsófia felelne meg, vagy hát őt találnám a legalkalmasabbnak? Ezek között nyilván nem szerepelhetnének olyanok, mint a születési dátumra, a tulajdonnévre, a magasságra, a mosoly szelídségére vonatkozó kitételek. Mit mondjak, nem volna könnyű dolgom.

A helyettes államtitkár feladatköre egy állam irányításnak azon a szintjén helyezkedik el, amely már-már megkövetel némi szakmai hozzáértést és tapasztalatot. Feljebb ez az igény nem igazán vehető komolyan. Láthatjuk például, hogy Kásler úr egyaránt milyen otthonosan mozog a sport, a kultúra, az oktatás, vagy épp a művészetek világában, hogy a nyúljás-csülkös pacal felkent apostolának, Németh Szilárdnak a hon védelmében kifejtett erőfeszítéseit szóba se hozzuk. Vegyük tudomásul, ezek tisztán politikai és nem szakmai pozíciók.

Na de egy helyettes államtitkári szék azért már mégsem csupán pántlika. Ott már legalább a látszatát illik kelteni annak, hogy az ember hozzáértő módon tesz is valamit azért a rongyos, minimálisan is 1,3 milliós fizetésért. Már ha persze az állam karcsúsításának jegyében az utóbbi hetekben nem csökkentették a március óta érvényes helyettes államtitkári illetményeket. Ennyi léért azért már illik dolgozni valamennyit. Csak úgy hozzáértőleg.

De minek is zsörtölődök én itt? Magam sem értem. Hiszen Novák Katalin világosan megmondta. Rácz Zsófia érti a dolgát. Hogy is mondta? „Kit nevezzünk ki az ifjúságügyi posztra, ha nem egy ifjút? Ő ebben él, látja a mindennapi problémákat – mi pedig abban a helyzetben vagyunk, hogy lehetőséget adhatunk neki, hogy bizonyítson.” Penge kis érvelés ez. Vajon miben él Kásler Miklós és Németh Szilárd? Hány életük van ezeknek, hogy mindenre alkalmasak?

S ha már úgy van, ahogy a nemzetgyarapodás felelőse mondja, ugyan hol találok akár egyetlen hajléktalant is a kormány közelében? Ők ugyanis abban a problémahalomban élnek, amelyet a legegyszerűbbnek tűnt eltüntetni a hajlékkal bírók szemei elől. Nyugi, vannak közöttük is több nyelvet beszélők, ha már ezt a kritériumot oly fontosnak találta hangsúlyozni az államtitkár asszony. Legfeljebb a mosolyuk nem olyan szép, mert nincs miből pótolniuk az elvesztett fogaikat. S ha úgy van, ahogy Novák mondja, nevezzünk ki óvodásokat 1,3 millióért, mert ők ismerik leginkább a délutáni alvás kényszerét? Vagy pszichiátriai betegeket, mert ők szenvedik leginkább egy szétvert ellátórendszer következményeit?

Egy iskola vezetését ellátni hihetetlen felelősség. Olvasson bele bárki egy igazgatói pályázati kiírásba, milyen feltételekhez kötnek egy ilyen pozíciót. A hazai ifjúság egészének problémáit kezelni mégis, talán jóval nagyobb feladat. Meg lehet birkózni ezzel 22 évesen, csak mert valaki köztük él? És képzeljük csak el, kikkel kell majd Rácz Zsófiának együttműködnie? Hogy néznek majd rá a megkeseredett, előlépésre vágyó beosztottjai, akik évek, évtizedek óta őrlődnek a rendszerben, s ismerik az összes buktatóját. És hogy tudja majd a rábízott terület érdekeit érvényesíteni a feletteseivel szemben, amikor mindenki – jó esetben – a saját területének követel pénzt? Szabad-e valakit a csúcs közelében mélyvízbe dobni, még mielőtt úszni megtanult volna? Hányszor vágják majd fejéhez azt a közhelyet, hogy olyan ő, mint a közjogi méltóságaink, akik ahogy kipattantak a Soros finanszírozta szakkollégiumokból, úgy jutottak politikai hatalomhoz, hogy egy percet nem dolgoztak a munka világában? Miért kell kitenni ilyennek egy fiatalt?

Ráadásul az utókor számára ő lesz a lány, akiért törvényt módosítottak. Ne mondja senki azt, hogy ez rendjén van így. Ha már Deutsch is szóvá teszi, hogy szerencsésebb lett volna fordítva, előbb törvényt módosítani, aztán kinevezni, akkor mégis csak van itt valami bibi. Az egészből süt a hatalmi gőg és az önkény. És nem ő tehet róla. Igazából sajnálom. Ez nem valódi lehetőség a számára, mert a helyzete teljesen életszerűtlen. Szólhatna neki valaki, hogy kérdezzen meg egy mélyvízi búvárt a gyors felemelkedés kockázatairól. Azért kívájuk neki a legjobbakat!

Képek forrása: hvg.hu / index.hu / medicalonline.hu/Magyar Idők