Lassacskán, újabban nem is annyira észrevétlenül, kukáznak mindent.

Imádom a mitológiát. Minden megvolt benne, ami ma a médiából özönlik ránk.

Tisztán emlékszem, amikor Szilágyi Zsófi a játszótéren – uzsonnaszendvicsét a kopott faasztalon gondosan egy kockás szalvétára helyezve – határozott léptekkel megindult a terület túloldalán elhelyezett szeméttároló felé.

Prognózisokba bocsátkozni mindig veszélyes dolog. Soha nem mernék például nagyobb összeget feltenni egyetlen magyar labdarúgó mérkőzés eredményére sem.

Furcsa dolog kezd körvonalazódni előttem.

Ennél azért jóval többet gondoltam róluk. Már ha igaz ez az egész.

Valami furcsa enerváltságot érzékeltem ezen az október 23-án. Félre ne értse senki, nem balhét vártam.

Ünnepre készül az ország. Valahogy mostanra még kimondani is furcsa. Az ország.

Nem számítottam rá, hogy ennyire hamar elkezdődik, de úgy látszik, az ösztönökből előtörő zsigeri gyűlölet máris felülír minden józan megfontolást.

Néhány napig biztosan eltart, ameddig megemésztjük az előválasztáson történteket. Ki könnyebben, ki nehezebben.