Blogger Bob

Beleunva

2021. október 25. - Blogger Bob

Valami furcsa enerváltságot érzékeltem ezen az október 23-án. Félre ne értse senki, nem balhét vártam.unalom.jpg

Nem a Fradi és az Újpest ultráinak a békés egymás mellett élést demonstráló, kart karba öltő felvonulását, néhány lángoló rendőr és civil gépjármű fényével megvilágítva. Nem is felszedett utcakővel megdobált rendfenntartókat. Nem is a tömeg által megrohamozott MTV-székházat. Csak kicsit nagyobb lelkesedést. Valami energiaáramlást. A jövőbe vetett hit, a holnaptól minden jobb lesz lendületének megnyilvánulását. Ám ez most elmaradt. Hiányzott mindkét oldalról. Focimeccsen a közönség már rég hullámzani kezdett volna, hogy ne unja halálra magát.

parlament56.jpgÚgy tűnt, mintha az emberek belefáradtak volna. Mintha tényleg kezdenék unni a szekértáborok. Mintha elegük lenne magából a szekértáborosodásból. Egymás nyakába ugrani ugyan még láthatóan nem akarnak. Nem ölelkeznek össze, hogy de régen láttalak, barátom. De régen ittunk meg egy sört anélkül, hogy ezek itt ne duruzsolnának a fülünkbe Sorosról, migránsokról, Brüsszelről, vagy épp az elszámoltatásról, alkotmányozó többség nélküli alkotmányozásról. Attól tartok, azt a sört még nem palackozták és hordóba se töltötték, amely mellett így történhetne meg a nagy találkozás a kettészakított ország két fele között.

Ha itt még nem is tartunk, az egyik beszámolóban azt olvasom, hogy a falak ezúttal nem vertek vissza „Gyurcsány takarodj!” jellegű rigmusokat. Már ez is valami. Nem voltam ott mindenütt, hát kénytelen vagyok hinni ezeknek az összefoglalóknak. Hiszek nekik, mert szeretném hinni, hogy valóban így van. Hogy kezdjük megtanulni, nemcsak valami ellen, de valamiért, vagy valami mellett demonstrálva is képesek vagyunk összegyűlni. Valahogy talán csendesebb volt tehát ez a mostani tömeg. Mintha indulatmentesebbek lettek volna az arcok. Csak remélni tudom, hogy ez a némileg szelídebb tompultság nem egy nagy vihar előtti viszonylagos csönd.

orban_56.jpgAkadnak persze, akiknek nem érdeke a béke, a megbékélés, a csönd. Akiknek lételeme a szembenállás, a háború. Ám ezúttal még a háborús narratíva is unottan, fáradtan szólt. Figyeltem Orbán hangját és arcát a beszéde közben. Évek óta töröm a fejem azon, elmagyarázta-e neki valaha valaki, hogy az a tárgy, amit a szája elé helyeznek a szónoklatai idejére, mire való. Mintha nem értené, hogy felesleges rekedtre ordítania magát beszéd közben. Mintha nem tudná, hogy amit mond, az nem a hangerő miatt lesz meggyőző. S az arca is évek óta ugyanaz. Homlokráncolással, szemöldök összevonással remél hitelt szerezni saját szavainak.

Nem megy neki. Azt gondolom, már az övéi is unják. Egy fiatalabb generáció azt látja, hogy az öreg képtelen megújulni. Képtelen megszólítani őket. Képtelen az ő problémáikat tematizálni. Nekik már kevés a retorika. Igen, az Orbán-hívők hite talán soha nem fog megrendülni a vezérben. De felnövőben van egy új generáció, akiket már nem lehet a rezsicsökkentés maszlagjával becsalogatni a rezsim templomába. Akiknek se Bencsik, se Bayer, se Pataki, se a többi vén róka nem vonzó alternatíva, ha a jövőről van szó. Akik pontosan látják, attól, hogy nem csatlakoznak a másik szekértáborhoz, még nem jut több nekik. A kormányon eltöltött 16 év nemcsak tapasztalatokkal gazdagít, de kitermeli a vezérre ráunók sokaságát is.

fociultra.jpgŐket már nem lehet riogatni Brüsszellel, mert értik a világot. Kimennek, megnézik, s azt mondják, hú, de jó. Egy nagymama persze, hogy félti az unokáját az LMBTQ propagandától, még ha nem is tudja, mi az. De az unokája ebből nem tapasztal semmit, s ha felbukkan a jelenség valamely formája haveri körben, hát rohadtul nem érdekli. Ez a generáció legyint a Brezsnyev-doktrínára, de a 13. havi nyugdíjra is. Elhiszi, hogy elvették, de tudja, hogy vissza sem adták. Ahogy azt is, hogy másutt 14 havi bérről van szó, meg a négy napos munkahét egyre erősebb koncepciójáról. Nekik hiába mondanak bármit lassan, hogy megértse. Csak nevetnek azon, hogy „1500 év beleégett a magyarok DNS-ébe, hogy a szabadságért naponta meg kell küzdeni, kell hozzá szív, ész és erő.” Ők nem zabálnak be semmilyen Dávid és Góliát példázatot. És nem, nem állnak a házuk elé, hogy megvédjék azt, mert kiröhögik az ilyen idétlen, veszélyt sugalló víziókat. A Mária kezéből Brüsszel lábaihoz tett ország agyrémével sem tudnak mit kezdeni.

Azzal, hogy a mára megújulni teljességgel képtelen Orbán néhány betanított tinédzseren és egyetemistán kívül minden kapcsolatát elveszítette ezzel a generációval, valódi veszélybe sodorta Magyarországot.

Képek forrása: kormany.hu - Botár Gergely / mandiner.hu / nemzetisport.hu / jolawlietdesign.deviantart.com - unicafe.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr6116735232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása