Nem értem, miért van az, hogy az ember képtelen tudomásul venni: ez van, ilyen emberek között, ilyen világban élünk. Pedig igazán hozzászokhattunk volna már. Erős impulzusok jelzik napról napra, hogy milyen irányba haladunk Magyarországon.
Egyre többet gondolok a csütörtöki műtétemre. Nem is tudom, mit várok tőle, vagy hogy miben reménykedem. Annyi bizonyos, jó volna, ha legalább a fizikai fájdalmaimnak végre valahára vége lenne.