Nem elég azon mélázni, hogy mennyire nincs könnyű helyzetben az ellenzék. Bármilyen rezsim van is hatalmon, időről-időre történnek események.

Tökéletesen érthető, ha ezekre rávetik magukat a kormányzáson kívüli rekedtek. Csak épp az nem mindegy, hogy ezt miképp teszik. Összehordani fűt-fát ugyanis kevés. Az embernek olykor az az érzése támad, mintha az ellenzéki „szakembereknek” fogalmuk sem volna arról, mitévők legyenek egy-egy komoly politikai haszonnal kecsegtető helyzetben. Ha érdemben és hitelesen tennék a dolgukat, akkor a kormányon lévők okkal vakarhatnák a fejüket. Azzal ugyanis, ha beállnának egy-egy közfigyelmet kiváltó ügy mögé, az ellenzék látványosan hizlalhatná szavazói egyelőre soványka bázisát. Inkompetens reakciók esetében azonban gyakorlatilag nem történik semmi. Ráadásul joggal vádolják őket populizmussal.

A közvéleménykutatók egy része a Fidesz tömegbázisának intenzív zsugorodásáról beszél. Mások persze vitatják ezt. Megszokhattuk. Lassan, de biztosan tudomásul vesszük, hogy ahol nézeteltérés van közöttük, azt nem kell komolyan vennünk. Mindegyik hajtja a magáét. Így a zsugorodás versus nem zsugorodás álláspontjai között feszülő ellentmondást nyugodtan tekinthetjük irrelevánsnak. Izgalmasak legfeljebb azok a megállapítások, amelyeket illetően a különböző szekértáborokhoz rendelt közvéleménykutatók azonos állásponton vannak.

Ezek közé tartozik az a konszenzusosnak tetsző vélemény, hogy az ellenzék szavazótábora nem növekszik. Nem tudom, kit mennyire hoz izgalomba egy ilyen eredmény. Megmondom őszintén, engem zavar. Azt látom, hogy a rezsim hibát-hibára halmoz, hazudik éjjel, hazudik nappal, sorra adja fel a magas labdákat, ám az ellenzék nem tud mit kezdeni ezekkel a ziccerekkel. Orbánék röhögnek a markukba, mi pedig itt állunk egyre kétségbeesettebben, hogy ugyan ki a franc fogja ezeket leváltani.

Egy gondolatjáték erejéig tegyük fel, hogy kiürül a NER, s a rendszer valódi haszonélvezőin kívül senki nem lesz hajlandó Orbán pereputtyára szavazni. De várhatóan még egy ilyen extrém szituációban sem lenne elegendő szavazó, aki a másik oldalra adná le a voksát. Mert a másik oldalon – tisztelet a kivételnek – elhasznált, egymást gyűlölő sértődöttek, a húsosfazék mellől kiszorultak, valamint exhibicionista, gőgös és magamutogató kezdők tolakodnak. Nagyjából ez a felhozatal.

Ezek többnyire vagy saját sebeik nyalogatásával vagy a karrierjük építgetésével vannak elfoglalva. Persze ebben sincs semmi furcsa. A mostani urak is így szerezték meg a hatalmat. A karaktergyilkosság, a lejáratás, a népbutítás azonban egyszerűen jobban megy nekik. Tessék megmondani nekem, ugyan mit profitált az ellenzék a saját céljai megvalósításához Szájer szerencsétlen esetéből? Ízléstelen mémek születtek, semmi több. Nagyjából ennyi. Mit profitált az infláció hungaricumnak számító mértékéből? Mit, az Európában csaknem legmagasabb üzemanyag árakból. Mit, a hihetetlenül, már-már nevetségesen alacsony munkabérekből. Mit, a pedagógusok lázadásából?

Nagyon rossz dumának tartom, hogy a politikai pártok ne lovagolják meg a civil elégedetlenség különféle hullámait. Nehezen tudnék olyan, közfelháborodást kiváltó eseményt felhozni példaként, amely ne valamely mindannyiunkat érintő, a rendszer működésében megmutatkozó fundamentális hiba tünete volna. Egy ország olyan, mint a finom szálakból szőtt pókháló. Bárhol történik valami, azt elkerülhetetlenül érzékeljük mindenhol. Így aztán aligha van olyan közéleti történés, amellyel a politikának ne volna kötelessége foglalkozni.

Ezért az ellenzéknek a pedagógusokkal nem együtt éreznie, vagy szimpatizálnia, hanem a saját létező – vagy ha nem létezik, hát éppen ezen az úton kialakítandó – tömegbázisával beállnia kell mögéjük. Nem elég felháborodni az Erasmus+ programok veszélyeztetésén, nem elég csóválni az ellenzéki fejeket az egyetemi kuratóriumok összetételének hallatán, hanem fel kell ébreszteni azokat a fiatal tömegeket, amelyek oly hatékonyan ijesztettek rá a rezsimre az internetadó lebegtetésének idején. És nem elég egy tragikus esemény kapcsán testpajzsot követelni a rendőreinknek. A legmagasabb szinten kell megnevezni a rendszerhiba felelőseit és elérni a távozásukat.

Képek forrása: 444.hu - Németh Dániel / zaveczresearch.hu / penzcentrum.hu