Nézem az októberi inflációs adatokat. Olaszország 13,5 %. Ausztria 14,4 %. Hú, azért ez kemény. Különös tekintettel arra, hogy évek óta itthon is hozzászokhattunk az egyszámjegyű mutatókhoz.
A bankoknál elhelyezett pénzünkre alig kaptunk kamatot, sőt, jobb helyeken megismerkedtek a defláció, vagy épp a negatív jegybanki kamat fogalmával is. Tíz százalék fölötti pénzromlást azért már tényleg meg lehet érezni. Kezdem igazán sajnálni a hanyatló nyugathoz tartozó, konzervatív nyugalomban szendergő sógorokat, meg a sokak által irigyelt, temperamentumos olaszokat. Közkeletű kifejezéssel azt mondanám, hogy elég gáz, ami kialakult náluk, ha nem élnénk ilyen energiahordozókban szegény időket.
Körülnézek aztán a határ túloldalán elhelyezkedő országok adatai között is. Szorongatja szívemet az aggodalom, hiszen valamennyihez szoros kapcsolat fűz bennünket. A rendszerváltás előtt ugye a keleti blokkhoz, vagy tömbhöz szocializálódtunk, leánykori nevén az úgynevezett szocialista táborhoz. Volt druzsba, egy volt a jelszónk, nemzetközi építőtáborokba jártunk, meg effélék, s akkor még az internacionalizmustól sem féltünk. Ráadásul sok magyar él ezeknek az országoknak a felségterületén. Egészen természetesnek érzem tehát az empátiát, amelyet irántuk érzek.
Nos, az egykori Jugoszlávia egy kicsit talán még a miénknél is vidámabb barakk volt. Tito mester volt elég tökös ahhoz, hogy a moszkvai elvárásoknál lazábban kezelje nyugati kapcsolatait, ezért – miközben átvettük az irányukból feketén érkező farmer szállítmányokat – kicsit mindig is irigykedtünk rájuk. Nem így most. Kikerekedik a szemem, amikor látom, hogy a pénzromlás a schengeni övezethez januárban csatlakozó Horvátországban 19,1 %, Szerbiában pedig egyenesen 22,9 %. Mi lesz itt a szegény népekkel, köztük a kisebbségben élő magyarjainkkal, ha ilyen tempóban veszít a fizetésük a vásárlóértékéből?
Némiképp meglep, hogy az évtizedeken keresztül lesajnált, bunkóbb, egykor burgerlandi parasztokat emlegető társadalmi közegekben lebüdösrománozott délkeleti szomszédunknál „csak” 20,58 %-os vonatkozó adatot találok. Azért ez így is elég súlyos. Tudom, nem így függenek össze a dolgok, de nagyjából az eddigi 5 helyett csak 4 tojás kerül az asztalra. 5 helyett csak 4 sör csúszik le a kocsmában. 5 helyett négy alkalommal jut el az ember étterembe. 5 helyett csak 4 csillagos szállodára futja. Mondom, senki ne kérje számon rajtam ezeknek az arányoknak és következményeiknek az egzaktságát, de hát 20,58 % az mégiscsak 20,58 %. S persze látjuk azt is, hogy a hazai politikai elit áldásos tevékenységének köszönhetően Románia mára sok mutatót tekintve egyre inkább kezd elhúzni mellettünk a maga sajátos módján előzve meg Magyarországot.
Még ennél is rosszabb a helyzet azonban Szlovákiában. Ott már 26,1 % a pénzromlás. Mit lehet kezdeni egy ilyen durva mutatóval? A román 1/5-del szemben ez bizony már 1/4-et jelent. Nem hozok példákat, mert a közgazdászok csak a fejüket fognák, vagy inkább a hasukat a röhögéstől, hogy mivel próbálom megvilágítani az ilyen adatok jelentését. Az érték azonban – én legalábbis azt gondolom – magáért beszél. Ha jól emlékszem, itthon az erősen zavaros kilencvenes években fordultak elő 30 % feletti hitelkamatok. Na, akkor lehetett az infláció nagyjából ezen a szinten.
Nem hagyhatjuk ki a körképből a szomszédos Ukrajnát sem. Persze ott alapvetően más a helyzet, mint azokban az országokban, ahol egyelőre – s remélhetőleg az idők végezetéig – béke uralkodik. A háború – a halálos áldozatok elborzasztó nagyságrendje mellett – mindig együtt jár az élethez és a gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen infrastruktúra lerombolásával, s jórészt ezzel összefüggésben a gazdaság szétesésével. Így aztán bármennyire tragikus is egy ilyen mutató, de nincs mit csodálkozni azon, hogy az Oroszország által megtámadott Ukrajnában elképesztő, 35,7 %-os inflációról szólnak a jelentések.
De mi a helyzet a mi ilyen-olyan „lángoktól ölelt kis országunkkal”? Elviekben a mi álmunk nyugodt kell, hogy legyen, hiszen egy, a nemzeti érdekeket mindenek felett képviselő felelős kormánnyal rendelkezünk, amelynek a mozgásterét mára – a veszélyhezeti körümények között bevezetett rendeleti kormányzás áldásainak köszönhetően – gyakorlatilag semmi nem korlátozza abban, hogy mindent a magyarok javára tegyen. Nos, úgy tűnik vezetünk, s e kétesnek mondható előnyünk behozhatatlannak látszik. Az infláció 2022 októberében Magyarországon 47,1 %! Éljen és háromszoros hurrá! Ezt teszi velünk egy dacos és gőgös miniszterelnök, ezt éri el az út szélén egyetlen magyart sem hagyó orbáni holdudvar, ezt a Fidesz, amelynek Magyarország az első, vagy épp a rezsim fogyatkozó tömegbázisát adó NER. Csinálja utánuk valaki, ha tudja. A költővel szólva én mégis, had’ intsek mindenkit arra, hogy „… gondoljátok meg, proletárok”!
Képek forrása: portfolio.hu / mandiner.hu / index.hu / mandiner.hu
