Ha jól emlékszem, rekkenő hőség volt csütörtökön. A földeken javában folyt az aratás.

A 300 című filmnek jószerivel egyedül a címe tetszett. 300. Tömör, s ha valaki ismeri valamennyire a görög-perzsa háborúk legendás történetét, pontosan tudja, miről van szó.

Eldőlni látszik. Kaleta Gábor nem vonul börtönbe.

Ha számítana ebben az országban a szakmai teljesítmény, ha volna valódi súlya a díjaknak, akkor most azzal kellene kezdenem, hogy a hatalom arcul csapta a színházi társadalmat.

Nyilván sokan ismerik az otromba régi viccet. „Van-e maguknál antiszemitizmus a faluban? kérdezi valaki az idős bácsit, mire kis gondolkodás után az öreg rávágja: Az, kérem nincs, de igény volna rá.”

Nem tudnám megmondani, mikor vesztette el tekintélyét a szememben a magyar Országgyűlés.

A tisztavatóknak mindig sajátos hangulatuk van. Egy közméltóságnak ilyen alkalommal illik határozottságot, erőt mutatnia.

Nem tudom, a Pozsonyban székelő, a nemzetközi környezet elemzésére létrehozott Globsec Központ hátterében felbukkan-e Soros György?

Jelentem, Kásler Miklós ezúttal a szívemből beszélt. Méghozzá több szempontból is.

Annyira irigylem azokat az embereket, akik sok mindenhez értenek.