Nyilván sokan ismerik az otromba régi viccet. „Van-e maguknál antiszemitizmus a faluban? kérdezi valaki az idős bácsit, mire kis gondolkodás után az öreg rávágja: Az, kérem nincs, de igény volna rá.”

A gyűlölködők számára azért kedves ez a bonmot, mert az antiszemitizmus kifejezés tetszőlegesen változtathat a gyűlölet aktuális tárgyára. Így aztán lehet mondani helyette zsidó, cigány, migráns, értelmiség, Gyurcsány, soros, liberalizmus ellenességet, vagy bármit az éppen uralkodó hangulatnak megfelelően.

Amiért szóba hozom mindezt, az pusztán annyi, hogy amire van igény egy társadalomban, az így, vagy úgy, előbb, vagy utóbb megjelenik. Kudarcot vallott a szesztilalom, üldözhették a vallást diktatórikus rendszerek, felléphettek a kábítószer fogyasztása ellen, tagadhatta a Szovjetunió a sorozatgyilkosságok tényét, betilthatták idióták a koronavírus kifejezés használatát, egyikkel sem mentek sokra.

Az igény sajnos kemény dolog. Vannak azonban köztük olyanok, amelyekkel szemben időről-időre a józan ész némi toleranciát követel, de persze olyanok is, amivel a társadalmaknak erővel, s a leghatározottabban kell fellépnie. Ez utóbbiak között is a legveszélyesebbek egyike a pedofília. Itt fel sem merülhet az önrendelkezési jogra való hivatkozás, mint teszem azt a kábítószer fogyasztás esetében, mivel a pedofília minden esetben védekezni képtelen gyermekeket tesz kiszolgáltatottá. A pedofil bűncselekmények elszenvedői a mentális, s a gyakran súlyos fizikai következményeket egész életükön keresztül hordozzák. Ezért tekinthető ez a leggyalázatosabb bűncselekmények egyikének.

A pedofíliát minden jogrend és minden jóérzésű ember üldözi, illetve elutasítja. Ugyanakkor úgy tesszük ezt, hogy a hétköznapi gondolkodás szintjén alig tudunk róla valamit. Hogy milyen elképesztő szervezetek és infrastruktúra áll az ilyen gyalázatos igények kielégítésének hátterében, arra legújabban Németországban derült fény. A münsteri ügynek nevezett eset kapcsán harmincezer digitális nyomot azonosítottak eddig. A ZDF tudósítása szerint olyan, a pedofil hálózaton belül megosztott képeket, videókat, egyebek mellett a gyerekek elkábításával kapcsolatos tanácsadó szöveges fájlokat találtak, amelyek vizsgálata során még a sokat látott rendőrök is összeomlottak, s közülük hárman jelenleg is orvosi ellátásra szorulnak.

Úgy gondolom, a gyermekek, gyermekeink védelmében a hasonló bűncselekmények elkövetőire a legnagyobb szigorral kell lesújtani. Az állam számára a büntetés kereteit természetesen ilyenkor is a törvények szabják meg. Mindannyiunk jogbiztonsága érdekében még ilyen esetekben is a büntetőjog paragrafusainak megfelelően kell eljárni. Nehéz leírni kiegyensúlyozottan ezeket a szavakat, mert az embert az elemi felháborodás komoly indulatokra ösztönzi. A jog és a természetes igazságérzet gyakran nem találkozik. Fontos érv volt ez kormányzati oldalon mind a gyöngyöspatai roma gyerekek kártérítése, mind a fogvatartási körülmények miatt kárpótlásra jogosult elítéltek ügyében.

Magyarországon is a figyelem középpontjába került egy pedofil eset. Gyalázatossága mellett különlegességét az adja, hogy az érintett egy diplomata. Úgy vélem, egy nagykövettől joggal várhatunk el fedhetetlenséget, ám ez most legfeljebb közvetve tartozik ide. A dologról hivatalos forrásból viszonylag keveset tudunk, mivel – itthon annyira jellemző és számomra teljesen érthetetlen módon – a parlament Külügyi Bizottságán zajlott ülés anyagát 10 évre titkosították. Sajtóértesülések szerint Kaleta Gábor egyik adathordozóján tizenkilencezer gyermekpornográfiát tartalmazó felvételt találtak.

A legfrissebb információk arról szólnak, hogy az egykori perui nagykövet a bíróságon beismerte bűnösségét. Felteszem, ezt az ügyészi indítvány ismeretében tette, amely beismerés esetére 1 év szabadságvesztést javasolt 3 évre felfüggesztve. Utóbbit – egyetértve azzal, hogy letöltendő szabadságvesztésre nincs szükség – a bíró 2 év 6 hónapra csökkentette. Az ítélet egyelőre nem jogerős, a védelem és az ügyészség is 3 nap gondolkodási időt kapott.

Nos, hogy a várható jogerős ítélet jogszerű lesz-e, vagy sem, arról nincs értelme vitatkozni. Természetesen a törvény paragrafusának megfelelő ítélet fog születni. Csak a saját véleményemet tudom megosztani ugyanakkor az üggyel kapcsolatban, amikor azt mondom, egy ilyen ítélet a törvényessége ellenére is gyalázatos. Lehet, hogy Kaleta csak élvezettel nézegette azt a tizenkilencezer fájlt, s fizikai abbúzusra, tényleges szexuális zaklatásra soha nem ragadtatta magát. Azokat a felvételeket azonban valóságos gyerekekről készítették.

Ráadásul egy olyan személyről van szó, aki Magyarországot, e blog olvasóit és engem képviselt a külügyi szolgálata során. Ezért aztán úgy gondolom, Kaleta egy hétköznapi állampolgárnál sokkal súlyosabb megítélés alá kellene, hogy essen. Mindezen túl pedig az ilyen alakok képviselik azt az igényt, amelyről a bevezetőben szóltam. Amelynek kielégítését azok a borzalmas hálózatok szolgálják, mint amit Németországban fedeztek fel. Attól tartok, politikai támogatók nélkül aligha születhetett volna ebben az ügyben ilyen enyhe ítélet. Attól tartok, Justicia ezúttal újra vak volt.

Képek forrása: nyest.hu / maszol.ro / Polizei Münster / kolozsvaros.com