Próbáltam megszámolni, hányszor hangzott el a „magyar emberek” szókapcsolat a Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési épviselő (Fidesz) és Vargha Tamás külügyi államtitkár között a parlamentben lezajlott, elmésnek éppenséggel nem mondható párbeszédben.

Nem tudnám megmondani, mikor vesztette el tekintélyét a szememben a magyar Országgyűlés.

Úgy tűnik, ahogy Orbán nem tud meglenni a harcai nélkül, úgy Kövér László sem bírja, ha nem állhat elő a maga heti – minek is nevezzem, hogy ne legyen túlságosan bántó – bárdolatlanság adagját.

Jól emlékszem, mekkora felháborodást váltott ki szinte valamennyi jóérzésű emberből, amikor 1992. október 23-án szélsőjobbosok egy csoportja kifütyülte Göncz Árpád köztársasági elnököt, megakadályozva ezzel, hogy elmondja ünnepi beszédét. Értetlenül álltunk a jelenség előtt.