Blogger Bob

Aranyélet

2022. szeptember 23. - Blogger Bob

Azt hiszem, sokan irigylik Kocsis Mátét a gondjaiért.aranyhall.jpg

A frakciótagok és a vendégek luxusautó parádéjából mondjuk lehetett sejteni, hogy az átlagmagyar és a Balatonalmádiban összegyűlt Fidesz frakció problémahorizontja nem feltétlenül esik egybe. Azt gondolhatnánk persze, hogy egy átlagmagyar és mondjuk a teljes munkaidőben alkalmazásban állók között már nagyobb lehet ez az átfedés. Ám feltehetően itt is valami számokkal és definíciókkal való zsonglőrködéssel állunk szemben. A KSH adatai szerint ugyanis júniusban a fenti meghatározásnak megfelelő honfitársaink bruttó átlagkeresete 503.500 Ft volt.

aranyifju.jpgHoppá! Ezek a teljes munkaidőben alkalmazottak megfogadhatták szeretett miniszterelnökük intelmét, miszerint aki az átlag felett fogyaszt, az csökkentse a fogyasztását vagy keressen többet. Úgy tűnik, működik a Fidesz nemzetmentő politikája, s tényleg szárnyalnak a bérek, még ha ezt én a környezetemben nem igazán tapasztalom. Azért kicsit szkeptikus vagyok. 503.500 Ft. Hogy ez sok, vagy kevés, azon nyilván lehet vitatkozni. Mégis, annyit azért talán ki lehet jelenteni, hogy még egy ekkora kereset sincs köszönőviszonyban a kormányfő által oly sokszor lesajnált, hanyatló nyugat béreivel, s az összehasonlítás – gondolom ezzel sem árulok el titkot – nem nekünk kedvez. Szándékosan nem hozok konkrét számokat, mert – ahogy jeleztem – az arányok nagyban függenek a definíciókon. Erre az 503.500-ra azért gondolom sokan hitetlenkedve kapják fel a fejüket.

Ezekben az energiaválságos időkben a Fidesz frakcióvezetőjének különösebb erőfeszítést nem kell tennie az orbáni intelem második felének teljesítéséért. Az ő keresetének emelkedéséről zömmel jogszabályi automatizmusok gondoskodnak. Hogy mégis tegyen valami látványosat, ami a főnöknek is szemet szúrhat, s amire elégedetten csettinthet, hogy igen, ez a Máté valóban példamutató magyar, a mi gyerekünk, álmatlan éjszakák hosszú sorát követően súlyos döntést hozott. Úgy döntött, hogy keresetének intenzív emelkedése ellenére, ő mégis takarékoskodni fog. Mert az nem mehet, hogy a politikusok ne járjanak az élen, ha megszorításokról van szó. Igenis meg kell mutatni, ha kell, ők is képesek odatenni magukat.

kocsis_aranyhal.jpgNem ismerem a frakcióvezető úr személyes körülményeit. Nem tudom, miről van, s miről nincs módja lemondani a takarékoskodás jegyében. Hallom, Kalocsán például bepróbálkoztak azzal, hogy mostantól az ovisok kapjanak csak fél péksüteményt uzsonnára. Tényleg megengedhetetlen pazarlás, ha a kölykök által meghagyott kiflicsücsök veszendőbe megy, vagy a disznók elé kerül. Akarom mondani még oda se, hisz sertéseink moslékkal való táplálása, azaz az élelmiszer-hulladék feletetése élelmiszertermelő haszonállatokkal az EU-ban szigorú tilalom alá esik. Szumma-szummárum – Magyarországon szinte egyedülálló módon – Kalocsán végül győzött a józan ész, a polgármester a sarkára állt, s így továbbra is egész péksütemény jár az ovisoknak. Vannak itt kérem sikertörténetek is.

Visszatérve Kocsis Mátéhoz, spórolásra irányuló belső, intellektuális vívódásainak eredményét újságírói kérdésre osztotta meg a világgal. Amikor az energiaválságnak és a növekvő rezsiáraknak a személyes életére gyakorolt hatását firtatták, a frakcióvezető azonnal készen volt a válasszal. Nyíltan beszélt arról, hogy bizony neki is megszorító intézkedéseket kellett tennie, fájdalmas döntéseket kellett meghoznia. Megtudhattuk, hogy harmincöt éve foglalkozik akvarisztikával, s azt is, hogy ez a hobbi meglehetősen sok energiát – elektromost (szűrők, világítás) – emészt fel. Így aztán kénytelen volt az egyik akváriumát felszámolni.

apro.jpgNehéz megfelelő szavakat találni Kocsis Máté melankóliájára. Mondanám, hogy mélyen együtt érzek vele. Csak épp a válaszáról nekem egyebek mellett olyanok jutottak eszembe, mint az empátia teljes hiánya, a valóságismeret deficitje, meg olyanok, hogy milyen válságkezelést várhatunk el azoktól, akiknek egy akvárium felszámolása jelenti a személyes problémát a válsággal összefüggésben. Háríthatott volna azzal, hogy az ő helyzete nem mérvadó a felvetett kérdéssel összefüggésben. Ennek belátásához azonban el kellene mennie olykor a sajátjaién kívüli világba. Látnia kellene a boltokban a kenyeret elvevő, majd tétován visszahelyező kézfejeket. Az egyre üresebb polcokat. A napról napra jobban szorongó, olykor ingerült tömegeket.

Képek forrása: 444.hu / lakaskultúra.hu / parbeszedmagyarorszagert.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://bloggerbob.blog.hu/api/trackback/id/tr5517938390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása