Azt beszéli már az egész város, hogy a Rogán féle hivatal figyel. Hát, csak óvatosan! Mert ha az ember magára vonja a hivatal figyelmét, abból jó nem származhat.

Ha valami mellett százezernél is több aláírás gyűlik össze egy tízmillió körüli országban viszonylag rövid idő alatt, az bizony elég súlyos állásfoglalás.

Úgy tűnik, a kormányfőnek, aki Atlaszként egy egész ország terheit cipeli a vállán, akkora szüksége van a „könnyű melóra”, mint egy falat kenyérre.

Apad a Duna. Amennyiben a vízszint magassága a politikai stratégia részét képező elem volna, a kormányzati kommunikáció nyilván találna rá olyan magyarázatot, amely vagy pozitívumként tálalná ezt a tényt, vagy összefüggésbe hozná a hazánkat érő nemtelen támadásokkal.

A tények makacs dolgok, ezt mindenki tudja. A szó meg elszáll, de ha leírják, képes keményen szembesíteni önmagával azt, aki egykor kimondta.

Piroskában tökéletesen meg lehet bízni. Nekem a keresztneve kifejezetten tetszik, bár a benne jelenlévő színárnyalat bizonyos helyzetekben okozhat ideológiai nehézségeket.

Na, most lett elegem mindenből. Abból, ahogy Orbán ország-világ előtt cinikusan a képünkbe vigyorog.

Utálom, ha szégyellnem kell magam, mert a magyar kormány a nagypolitikában olyan dolgokat művel, ami az én értékrendemmel, s meggyőződésem szerint rajtam kívül még több millió honfitársam értékrendjével, összeegyeztethetetlen.

Már nem tudom, miért húztam meg a Pintér Kati haját másodikos koromban. Gondolom, egyszerűen csak szerettem volna felhívni magamra a figyelmét.

Fura helyzetben vagyok. Szeretek úgy dolgozni, hogy a dolgok mélyére ások. Belemerülök valaminek a közepébe, aztán próbálok válaszolni arra a rengeteg kérdésre, ami szembe jön velem.