Azt beszéli már az egész város, hogy a Rogán féle hivatal figyel. Hát, csak óvatosan! Mert ha az ember magára vonja a hivatal figyelmét, abból jó nem származhat.

Én nem is értem, hol élnek ezek és mikor? A múlt évezred utolsó századában, vagy talán egyenesen egy másik dimenzióban? Hogy nem itt és most, az egyszer biztos. Legfeljebb egy általuk elképzelt világban.

Ennek az ő világuknak annyi köze lehet a valósághoz, mint Mari néninek Chernelházadamonyán a teleportációhoz. Mondjuk ez utóbbiban Köbüki óta tutira a világ élvonalához tartozunk. Mármint abban, hogy időveszteség nélkül tüntessünk el anyagi természetű dolgokat. De ajjaj, jobb behúznom kicsit a féket. „Anyagi természetű”! Vajon hogy reagálnak erre a szókapcsolatra a figyelő szoftverek? Élesednek? Küldik már „riasztást” a megrendelők felé?
Mert mit is jelent ez a figyelés? Az atlatszo.hu-n olvasom, hogy a Miniszterelnöki Hivatal figyeléseket állíthat be hírportálokra, blogokra, a YouTube-ra, Facebookra, Twitterre és Vkontakte-ra. A portál több soron keresztül idéz a meglehetősen furcsa dátumozással megköttetett szerződésből, megnevezve a szerződő feleket, s közölve a szolgáltatásért fizetendő havi nettó összeget. Tamáskodva jegyzem meg, hiszi a piszi, hogy ezt a gazemberséget van cég, amely hatszámjegyű összegért bevállalja. Cseppet sem lepne meg, ha ugyanez a szolgáltató a szóban forgó mellett egy jóval kisebb volumenű feladatot is kapna nagyságrendileg nagyobb díjazásért, de ezt persze nem lehet tudni.

A lényeg, hogy a fent felsorolt felületeken a szolgáltató kulcsszavak alapján végez szűrést, s riaszt, ha a listán szereplő kifejezésekből felbukkan valamelyik egy közleményben. Eszébe ne jusson valakinek megkérdőjelezni a dolog törvényességét. Nyilván jól körül van bástyázva mindez törvényekkel és rendeletekkel, ha meg mégsem, hát ugyan, az is kit érdekel?

Hogy ez korlátozza-e bármilyen jogunkat? Ó, dehogy. A köz érdekének érvényesítése megköveteli, hogy az ún. fake news gyártók szem előtt legyenek. Meg aztán egy illiberális demokráciában teljesen szükségtelen pattogni, ha figyelik az embert.

Büdös ez az egész úgy, ahogy van. Mintha elmélyülten olvasták volna Orwellt, s meg is értették volna nagyon mélyen. Aha, „a nagy testvér figyel”. Csakhogy éppenséggel úgy értelmeznék, mintha a totális kontrollnak e víziója valamely üdvözlendő dolog volna.

Amúgy meg tényleg ne morogjon itt senki. Aggodalomra semmi ok, hisz Lázár hagymázos, a dohányzást a világból kivezetni igyekvő koncepciójával összefüggésben a vezér egyértelműen kinyilvánította: „Én a szabadság oldalán állok.” Akkor meg? Én azért arról örömmel olvasnék egy felmérést akár még a Századvégtől is, hogy miképp viszonyul mindehhez a NER? Vajon ilyennek képzelték-e a szép új világot?

Nem tudom, hogyan áll jelenleg a szoftverfejlesztés a szemantikai és szintaktikai kérdésekkel. Azt még el tudom képzelni, hogy beriaszt ez a rendszer olyan szavakra, mint NER, illiberális, Soros, CEU, migráns stb. De mit tesz, ha fogalmak és tulajdonnevek helyett körülírásokkal élünk. Riaszt-e olyan kifejezésekre, mint macskaröptető, szotyiköpködő, annyitisér, pagony stb. Szóval, hogy mit kezd azzal, ha kitalálunk egy új, szimbolikus nyelvet, amelyben minden világosan értelmezhető, csak épp semmit nem azzal a szóval nevezünk meg, amire a kulcsszó lista összeállítói gondolnak? Szépséges magyar nyelvünk fejlődik, mi pedig rohanunk a szabadság felé.

Képek forrása: JPOK /  hvg.hu / avilagtitkai.com