Fura helyzetben vagyok. Szeretek úgy dolgozni, hogy a dolgok mélyére ások. Belemerülök valaminek a közepébe, aztán próbálok válaszolni arra a rengeteg kérdésre, ami szembe jön velem.

Mert mindig az van, hogy egy aprócska válasz mentén ezernyi kérdés dugja ki a fejét. A megértés kényszere olyan, mint az ópium. Függővé tesz. Így azonban csak koncentrált üzemmódban lehet működni. Egyetlen jelenségre fókuszálva.

Azonban itt van az ősz, s megint őrölnek a politika fogaskerekei. Mint valami malomban, úgy peregnek ki az egymásnak feszülő hatalmas malomkövek közül a hírek, hogy a relaxált nyár után beborítsanak mindent. Arra készültem, kicsit utánanézek annak, hogyan lehetséges, hogy van pilótánk politikusok szállítására, de ugyanazzal a géppel nem vihetünk néhány tucat katonát Irakba.

A két Airbus 319-esről korábban azt lehetett olvasni a sajtóban, hogy csapatszállítás céljából vásárolta meg a Magyar Honvédség. Az iraki magyar kontingenset váltó egységet ennek ellenére egy ukrán bérrepülő szállította szolgálati helyére. Az egyebek mellett az Indexen olvasható magyarázat szerint a két Airbus az „állomány repülési és üzemeltetési tapasztalatainak megszerzéséig korlátozott számú személyt szállíthat.” Szöget ütött a fejembe az az egyszerű kérdés, ha az államfő és a kormányfő szállításához a Honvédségnél rendelkezésre áll megfelelő „repülési és üzemeltetési tapasztalat”, akkor hogy a francba hiányzik ugyanez a katonák szállításához.
Mivel magam is vezetek repülőt – persze jóval kisebbet – néhány alapvetésre még vissza tudok emlékezni. Többek között arra, ha valaki megszerzi az ún. típusengedélyt, akkor már utasokat is szállíthat. Ehhez persze egy rakás vizsgán meg kell felelni előzetesen. A folyamat vége maga a típusvizsga, illetve 50 óra repülés a típusnak megfelelő szimulátoron. Amennyiben ez megvan, lehet utasokkal repülni.
Nagyon remélem, hogy a magyar politikai vezetőket nem típusvizsga nélkül szállítják. A gyomrom összeszorul a gondolattól, az aggodalom miatt hideg verejtékcseppek gyűlnek a homlokomon. El is hessegetem magamtól ezt a butaságot. Ha viszont van a Honvédségnél olyan pilóta, aki rendelkezik típusvizsgával, akkor miért nem viszik saját gépen a magyar katonákat? Az is megfordult a fejemben, ha esetleg mégsem volna megfelelő jogosultsággal és gyakorlattal rendelkező pilótája a Honvédségnek, miért nem vesznek állományba néhányat a korábban kirúgott polgári pilóták közül?

Hát ezeknek akartam én utána járni, alaposan, kellő körültekintéssel, mert az a gyanúm, hogy megint hülyének néztek bennünket. Ne legyen igazam, de alig tudok elképzelni olyan helyzetet, amelyben Áder és Orbán biztonsága kevésbé fontos, mint az Irakban szolgáló katonáké. De mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy kellő alap nélkül összeesküvéselméleteket kezdjek gyártani. Márpedig épp azzal kezdtem, hogy lehetetlen volt elmélyülnöm a témában, mivel a hazai közélet mintha egyetlen pillanatban akart volna bejelentkezni. Vége a nyárnak, itt vagyok. Emberek, jobb, ha tudomásul veszitek, némi lazítás után újra beköltözöm a nappali szobáitokba, befészkelem magam az agytekervényeitek közé, éjszaka rátelepedek a mellkasotokra, nehogy álmotokban szabadnak érezzétek magatokat.

És tényleg, mintha őrült haláltáncba kezdett volna, nem, nemcsak a magyar politikai elit, de a közvetlen környezete is. Nekem az a benyomásom, hogy a NER mindeközben egyre kelletlenebbül húzza a talpalávalót. Egyre inkább érzi, hogy valami sötét dologhoz asszisztál. Olvashatja mindenki, hogy a Fidesz táboron belül is sokan adnak igazat a Sargentini-jelentés – ha nem is egészének, de – egyes megállapítanak. Egyre kevesebbeknek tetszik az, hogy a csókosok leplezetlenül, látványosan rabolják szét az országot.

Egyre többen látják, hogy a házelnök, ha jogállását nem is, de méltóságát mindenképpen elveszíti azzal a beszédmóddal, amelynek használata lehetővé teszi, hogy kijelentse, az Európai Parlamentben gyakorló elmebetegek és kommunisták ülnek. Egy ilyen mondat nemcsak hozzá, s a személyes múltjához méltatlan. Olyan szégyen, amely nem azokat sérti, akiket célba vesz. Sérti a piacon a leértékelt zöldségek között keresgélő nyugdíjas nénit. Sérti az Airbus 319-esek pilótáit. Sérti a felmondott, vagy felmondás előtt álló egészségügyi dolgozókat. Sérti a sokat sértegetett pedagógusokat. Sérti és hiteltelenné teszi a NER egészét, különösen azokat, akik tényleg hittek abban, hogy a szavazófülkében helyesen cselekedtek, mert tudják, hogy őket így nem volna szabad képviselni. Ilyen mondat se Fodor István, se Göncz Árpád, se Szabad György, se Gál Zoltán, se Áder János, se Szili Katalin, se Katona Béla, se Schmitt Pál száját nem hagyta el soha, amíg hivatalban voltak, s gyanítom, azon kívül se. A Magyar Országgyűlés elnökei voltak ők, s vélekedjünk személyükről bárhogy is, mindegyiküknek volt fogalma arról, milyen felelősséggel jár, ha valaki az öt legfőbb magyar közjogi méltóság egyike.

Pereg a liszt a malomkövek közül. Jön a hír a Századvégről, amire azért még itthon is alig találunk példát. Talán a Tiszatáj 1986-os betiltása lehetett hasonló Nagy Gáspár A fiú naplójából című verse miatt, vagy az, ami ugyancsak a Tiszatájjal esett meg 2012-ben, miután egyesek szerint a lap eltávolodott a hagyományoktól. Ezúttal a netről vették le a Századvég legfrissebb számát, s kirúgták a szerkesztőséget, a szerkesztőbizottság tagjai pedig sorban mondanak fel. Mi van? – nyilall belém a kérdés. Leveszik a netről a lapot, amelyet valamikor még Orbán is szerkesztett, s amelyet ma az ellenzékiséggel aligha vádolható Századvég Alapítvány ad ki? A magyarázat: a lap több cikke nem volt összeegyeztethető az alapítvány szellemiségével. A következmény: Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnöke szerint a jövőben a lap feladata a kormány irányvonalának támogatása lesz. Hol élünk mi és melyik században, évezredben?
Közben Orbán közel 3 milliárdból finanszírozott futballakadémiát avat a Vajdaságban, a közbeszerzésben oly sikeres Garancsi gépével követi a Videoton szárnyalását és sorolhatnám. Nem teszem. Ilyen hírek mellett kit érdekel, milyen jogosítvánnyal lehet utasokat szállítani egy Airbus 319-esen. Helyette inkább ideidézem Nagy Gáspár versét. Akinek inge, vegye magára.

A Fiú naplójából

… és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…
…és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság
a rémület hókuszpókusza? – akkor eljönnek ablakod
alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre
elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött
gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek
tócsafénye és fénytelen homálya…
…csupán el kéne hinned… de nem hiszed hogy éppen
ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ők
azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon
tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást…
…nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent
hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket
és másképp vert a szívem másért pirultam el
másért szorult ökölbe a kezem és másképp láttam
ugyanazt a fát ezüstlő éveinkkel sújtva súlyos emlékek
alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén –
de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így
mondhatom: míg a szem él látni kell fele-Barátaim!…

Képek forrása: airportal.hu / magyarnarancs.hu / szazadveg.hu