A magyar kormány kommunikációján egyre nehezebb kiigazodni. Különösen a mostanihoz hasonló, szélsőséges helyzetekben volna elvárható a tiszta beszéd.
Politikatörténetünk felejthetetlen időszaka volt, amikor a Covid-járvány első hullámain szörfölve Müller Cecília suhant a fodrok fölött utánozhatatlan módon. A magyar nép egészen új terminológiát volt kénytelen elsajátítani, bepillantást nyerve az orvostudomány legújabb eredményeibe, biokémiai összefüggésekbe, statisztikai adathalmazokba, akciótervekbe. Olyan kérdésekre azonban nem kapott válaszokat – jórészt a sajtómunkások egy részének ignorálása miatt – amelyekre valóban kíváncsi lett volna.
Aztán ugye ott voltak a migrációt érintő információk, elvenni szándékolt munkahelyekről, vallásunk és kultúránk megsemmisítésére irányuló agresszióról, a bevándorlást támogató külhoni beavatkozásról, nemzeti létünk etnikai összetételének torzulásáról stb., stb., stb. Minden adatot megkaptunk, mi „szem-szájnak ingere”, csak valahogy az nem derült ki sohasem, vajon a határainkon átjutó tömegből hányan szánták végleges célnak Magyarországot, azaz hányan kívántak nálunk letelepedni, mérlegelve azokat a körülményeket, amelyeket tartósan képesek vagyunk biztosítani a menekülteknek.
A kommunikáció pedig csak dübörög, egyre dübörög, a közpénzen fenntartott médiában és minden olyan felületen, ahol ezeket a közpénzmilliárdokat el lehet sütni a haverok felé, s ahol dezinformálni lehet a tömegeket. Az emberek pedig kapkodják a fejüket, hisz hol Soros jelenik meg patás ördögként, hol plakátokon uszítanak a Brüsszel és a brüsszeli szankciók ellen a pusztító bombákat idéző plakátokon. Az elégetett milliárdokon túl a legnagyobb baj leginkább az, hogy ezekből a látványelemként működő szlogenekből többnyire semmi nem derül ki se a valós helyzetünkről, se a tényleges kormányzati szándékokról.
Művészi szintre fejlesztették a maszatolást. Mintha riadt elefántok farkincáját mártanák festékbe, majd festővásznat helyeznének el a nagyfülűek izgő-mozgó pemzlije mögé. Ilyen is megesett. Mondjuk nem nálunk, hanem kicsit északabbra. Aztán próbáljon meg kiigazodni a mázolmányon az ember. Próbáljon meg bármilyen szándékra következtetni a krikszkrakszok alapján. A honi körülmények között mindez vélhetően tudatosan zajlik, precíz, patikamérlegen kiegyensúlyozott terv szerint. Az ilyen kommunikációt aztán egy cseppet sem zavarja, hogy a benne állítottaknak van-e köze bármely valósághoz, bármilyen választói akarathoz.
Szijjártó a napokban melldöngetve beszélt arról, hogy milyen újabb szankciók bevezetése alól kaptunk mentességet, megóvva a magyar lakosságot azok káros hatásától. Mert hát igen, a brüsszeli szankciók nem működnek. Nos, elég nehéz értelmezni e szankciók kártékonyságának hiányát. Különös tekintettel arra, hogy – amint arra legutóbb már utaltunk – a gáz beszerzési ára a nemzetközi piacokon az augusztusi 1.300 Ft-ról 400 Ft körülire zuhant köbméterenként. Igen, csökkent a kereslet, így aztán csökkent az ár is, meg a függőség is. Hát valahogy ennyire nem működnek ezek a fránya szankciók. Csak épp a kormány közelében ez látványosan nem zavar senkit.
A kommunikáció persze dübörög tovább. Putyin a nagy szarkavarás közepette igyekszik minél zavarosabbá tenni a helyzetet, talán szövetségesek után tapogatódzva, vagy egyszerűen csak konfliktust generálva ott is, ahol jelen pillanatban még nincs feszültség. Bedobja a területi kártyát, figyelve, rácuppannak-e a románok, lengyelek, vagy épp a magyarok. Románia határozottan közli, hogy nincsenek területi követelései Ukrajnával szemben. Lengyelország dezinformációt emleget, olyan pletykákat és álhíreket, amelyek teljesen távol állnak a valóságtól.
Mit tudunk meg a magyar külügytől? „Nem tartjuk helyesnek a háborús konfliktust mélyítő nyilatkozatokat. Az ilyen nyilatkozatok helyett azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség.” Kemény, karakteres állásfoglalás, mi? Kiderül belőle, hogy nekünk sincsenek területi követeléseink? Kiderül belőle, hogy a területi kártyával kapcsolatban mi a magyar külügy álláspontja? Egy nagy fenét. Nagyjából annyire konkrét és használható egy ilyen gondolat, mint amikor teszem azt egy vezetőedző a magyar labdarúgó első osztályban a 0:3-as vereséget követően a fejlődés nyomait véli felfedezni a csapata játékában.
Képek forrása: portfolio.hu / forbes.hu / blikk.hu / valaszonline.hu
