A mi miniszterelnökünk – nincs mit tenni, történetileg úgy alakult, hogy ő a miénk – valahogy nem érzékeli dolgokat.
Hadakozásban edzett receptorai csak a durva jelzéseket veszik, a finomságokra azonban érzéketlenek. Ha F1-es versenyautó volna, bizonyára értékes tizedmásodperceket veszítene a kerékcserék alkalmával azzal, hogy mechanikusan próbálnák módosítani néhány beállítását, igyekezve növelni, vagy csökkenteni mondjuk a leszorítóerőt. Orbán Viktor azonban nem F1-es versenyautó. Leginkább egy tankhoz tudnám hasonlítani, azon viszont nincs lehetőség ilyen beállításokat elvégezni. A probléma megközelítése ezen az úton tehát értelmezhetetlen.
Pedig nekem meggyőződésem, hogy Orbánnak szüksége volna a finomhangolásra. Valahova félre kellene tenni egy évre, ahol szakemberek készítenék fel a visszatérésre. És itt most nem is a diplomáciai otrombaságára gondolok. Azzal foglalkoztam már eleget. Nem is a zsebre vágott kezű kommunikációjára, a kézcsókjaira, vagy a már-már komikus öltözködési kulturálatlanságára. Ha nem tartanék attól, hogy elkerülhetetlenül felbukkan az O1G motívum az általa tervezett öltönyön, azt javasolnám, forduljon tanácsért Herczeg Zoltán divattervezőhöz.
De most nem az ilyen jellegű bumfordiságról beszélek, hanem a könnyednek és jópofának beállított Orbán Viktorról. Nézem a miniszterelnök Facebook profilját. Ne kérdezzék miért teszem, meglehet, függő vagyok. Igyekszem mindig hiteles forrásból tájékozódni a legfrissebb történésekről, így az Origo, a 888.hu, a kormány és a miniszterek portáljai mellett minden nap legalább egyszer rápillantok Orbánéra is. Persze ezeket a helyeket csak azt követően látogatom meg, hogy az általam valóban mértékadó hírforrásokon már végigszörföltem.
Ezúttal az szúrt szemet, hogy a miniszterelnök elvitt egy „bevetési egységet” (sic!) pedagógusokat tesztelni. Ezekből a viszonylag gyakori, az álruhás Mátyás király felbukkanásaira hajazó váratlan látogatásokból az a törekvés látszik kirajzolódni, hogy Orbán fontosnak tartja közel kerülni a hétköznapi emberekhez. Ez önmagában akár egy normális koncepció is lehetne, ha nem kísérné mindenhová a PR ügyekért felelős kamera, hogy aztán telekürtölje a felvett anyaggal a világot: Orbán Viktor megjelent a nép egyszerű fiai és lányai között, akik széles mosollyal fogadták.
Azonban még ez is csak a kisebbik bajom ezzel az egésszel. Meggyőződésem szerint senki nem vár el tőle ilyen vészterhes időkben hasonló gesztusokat. Az ő dolga az, hogy fogja össze a védekezést, s kellő komolysággal ítélje meg a helyzetet. Ezekből az akcióiból viszont aligha nyerhet hiteles képet a magyar valóságról. De hogy ne legyek ennyire igazságtalan, felteszem, ezzel tisztában van ő is. Egy miniszterelnök felbukkanása – legyen az bármennyire spontán jellegű – mindig torzít a valóságon. Sajnos az már csak úgy van, hogy a vezér előtt, főleg, ha ilyen lehengerlő modorban rúgja be az ajtót, senki nem beszél őszintén.
Még soha nem láttam azonban szemébe nézni a járvány időszakában párját elvesztett egyetlen hozzátartozónak sem. Nem láttam felbukkanni olyan helyen, ahonnan az a hír érkezett, hogy kimerült a proszektúra tárolókapacitása. S olyan képeket sem láttam, amelyeken elkeseredett tanárok osztják meg félelmeiket egy tantestületi értekezleten. A legjobb tudomásom szerint pedig nem köszönt be oda sem, ahol meghibásodtak a Kínából beszerzett lélegeztetőgépek. A valóság legtöbbször nem ott mutatja meg magát, amerre egy miniszterelnök jár. Attól tartok, az éles elméjű Mátyás király – a mesékben legalábbis – jobban csinálta ezt is.
Ráadásul elég meghallgatni Orbán következtetéseit egy-egy ilyen országjárás után. „Összességében megnyugtató benyomásokat szereztem. Az ország működik, teljes fegyverzetben védekezünk a vírus és a járvány ellen.” Bárcsak mindez így volna igaz, s így érezhetnénk mindannyian! Én azonban csak egy könnyedséget mímelő, görcsösen jópofáskodni igyekvő, populista miniszterelnököt látok.
Képek forrása: beautyfy.hu / facebook.com/orbanviktor / nepszava.hu / tudomanyon.hu
