Egy haverom hívott. Kinn jár az utcákon, s képzeljem el, nem lát senkin kokárdát.

Ahol most járok, minden tiszta és egyértelmű. Nem, nem maga az ország, az itt is bonyolult, rendkívül összetett, feszültségekkel terhelt.

Talán egy sajtótörténettel foglalkozó szakember tudná megvilágítani érdemben azokat a körülményeket, amelyek elengedhetetlenné tették a szinte mindenki által ismert követelés megfogalmazását 1848. március 15-én: Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.

Szégyen ide, szégyen oda, be kell vallanom, nem mindig értem a hatalmi játszmákat.

Lehetek nagyon őszinte? Veszett rossz kölyök voltam.

Mielőtt félreértene valaki, eszemben sincs sajnálni Szijjártó Pétert, amiért Baden-Württemberg miniszterelnöke nem fogadja.

Még pontosan emlékszem, hogyan kellett határátkeléskor az előre betárazott szappant, Colát, pénzt, ezt-azt csúsztatni a határőröknek a magyar-román határon.

Nem tudom, ismeri-e Semjén Zsolt Clint Eastwood ikonikus filmjét, a Halálhágót. Ebben az Oscar- és Golden Globe-díjas rendező egy megzabolázhatatlannak tetsző szakasz kiképzőtisztjét, Tom Highway őrmestert alakítja.

Dübörög a propaganda gépezet.

A nemzetközi helyzet fokozódik. Meg a belpolitikai is.