Túlzás volna azt állítanom, hogy péntek reggelente alig várom a miniszterelnök megszólalásait a Kossuth Rádión.Tény viszont, ha meghallgatni nincs is mindig időm/kedvem/gyomrom, az aktuális interjúval foglalkozó beszámolókat igyekszem átolvasni.

Ilyenkor különösen ügyelek arra, hogy eltérő politikai értékrendeket képviselő orgánumokból tájékozódjak. Az persze már önmagában vicc, hogy a naiv módon az objektív tájékoztatás eszményében még mindig reménykedő olvasó eleve nem érheti be egyetlen médiummal. Akkor sem, ha kifejezetten az idézőjeles szövegrészekre összpontosít.

Másrészt ugyanakkor elég egyértelmű, hogy ez az önsanyargató szokás, amellyel Orbán szavait igyekszik követni az ember, vagy az adrenalin, vagy a magas vérnyomás iránti szenvedéllyel állhat összefüggésben. Ez az addikció veszélyes ugyan, de legalább olcsó és könnyen kielégíthető. Elég bekapcsolni a tv-t, a rádiót, vagy belépni bármelyik honlapra, s a függő személy azon nyomban a mesterséges mennyországok valamelyikében érezheti magát. Ha tud erről a jó öreg Baudelaire csaknem százhatvan évvel ezelőtt, mennyit spórolhatott volna hasison, ópiumon.

A miniszterelnök profizmusára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy széles spektrummal bíró tájékozottságának köszönhetően könnyedén vált egyik témáról a másikra. Őszintén, ki tudná utána csinálni, hogy a baracklekvár befőzés kedélyes megvitatását követően utolérhetetlen könnyedséggel csapjon bele a nemzetközi politika lecsójába? Pedig ez történt most is. Ezekhez a beszélgetésekhez Nagy Katalin megnyugtató és időtálló partnernek tűnik az ország első embere számára. Olyan kérdésre, amely kellemetlen volna, vagy zavarba hozhatná a kondukátort, a legkevésbé sem kell számítani. A baracktermés minőségének és a befőzés örömeinek adáson kívüli megvitatását követően a műsorvezető tutira nem fog rákérdezni arra, hogy mit szólt volna Orbán két héttel ezelőtt Ursula von der Leyen jelöléséhez az Európai Bizottságba?

A jelenlegi német védelmi miniszterről az interjúban Orbán azt állította, hogy a harmadik helyen állt a pozitív listáján. Kérdés persze, ez a lista mikor és milyen merítésből állt össze? Von der Leyen azonban aligha felel meg a miniszterelnök szigorú elvárásainak. Még annak ellenére sem, hogy a pénteki beszélgetésben Orbán azt hangsúlyozta, hogy megfelel. Vegyük csak sorra ezeket a nemzet óvó elvárásokat.

1. Tisztelje a nemzeteket – minden normális ember tiszteli a nemzeteket, így nyilván von der Leyen is, de ez nem akadályozza meg abban, hogy az Európai Egyesült Államok mellett érveljen, ami ugye vörös posztó Orbán szemében.
2. Tisztelje a magyarokat – minden normális ember tiszteli a magyarokat, ahogy más nemzeteket is, ám tény, hogy az elnökjelölt 2015-ben keményen beszólt a magyar kormánynak a röszkei fellépés miatt.
3. Legyen bevándorlásellenes – nos, von de Leyen, túl azon, hogy egy szír menekültet fogadott be a házába, már tíz évvel ezelőtt azt hangsúlyozta, kiemelt jelentősége van a jövő szempontjából a migráns családban született gyerekek támogatásának.  

Most akkor tényleg el kellene hinnem, hogy személye Orbán pozitív listáján szerepel? Vagy egyszerűen megint hülyének néznek? Ha esetleg megválasztják von der Leyent az Európai Bizottság elnökévé, ki fog derülni.

Bájos volt a válasz a nagy sikerre vonatkozó kérdésre is: hogyan sikerült megegyezni Macronnal Timmermans jelöltségének elutasításáról? Azért az adrenalin már kezd dübörögni, a vérnyomás pedig lassan elindul felfelé. Annak hátterében, hogy Timmermansból, a Soros György emberének kikiáltott politikusból nem lett jelölt, valamiféle Macron-Orbán paktumot sejtetni elég zavarba ejtő. De növeljük csak a vezér nemzetközi politikai súlyáról szőtt álmokat. Orbán zseniálisan tért ki a válasz elől azzal, hogy erről a kérdésről inkább nem beszélne. Egy ilyen sejtelmes válaszba belefér az is, hogy még Macron tökeit is a magyar miniszterelnök szorongatja, de az is, hogy köze nem volt Timmermans perifériára szorításához. Én az utóbbira tippelek.

Aztán jönnek az újabb témák, s velük együtt az újabb mesterséges mennyországok.

„Legyen annyi pénzünk, hogy mi adjunk kölcsön.”

A csuklómon látom, hogy dübörög a pulzusom. Legyen! Legyen annyi pénzünk! Fogadjuk el! De én egyelőre omladozó vakolatú iskolákat, szakemberek nélkül maradó kórházakat látok szerte az országban, a seggem alatt meg azt érzem, hogyan ütnek a kátyúk az útjainkon. Kinek akarunk mi kölcsön adni, ameddig ezeket meg nem oldjuk? A mesterséges mennyországok csimborasszója.

Elfogadom, minden országnak rendelkeznie kell egy alapvető védelmi potenciállal. A lehetőségeinkhez mérten tehát fejlesszük, korszerűsítsük mi is a haderőnket. De ne kelljen már nap, mint nap azt hallgatnom, hogy „… a hazát meg kell védeni, készen kell állni.” Legyen haderőnk, s onnantól hagyjanak ezzel bennünk békén. Minek kell ez a háború veszélyével fenyegető narratíva? Miért nem örülhetünk annak, hogy béke van? Miért kell a hazafias nevelés maszlagával tömni a gyerekeink fejét ahelyett, hogy korszerű, használható tudással ruháznánk fel őket?
Apropó gyerekek. Tegnap a miniszterelnöki interjúból megtudtam azt is, hogy ma Magyarországon nincs éhező gyerek. Nincs, mivel a Fidesz megoldotta a gyermekétkeztetést. Újabb mesterséges mennyország. Orbán figyelmét talán elkerülte, hogy most éppen nyári szünet van. De ez a kisebbik gond. Az otthonokba beszüremlő nyomor ellen nem az a megoldás, ha a milliárdos és a mélyszegénységben élő szülők gyermekei egyaránt térítésmentesen jutnak ebédhez az óvódában és az iskolában. Egy, a NAV 2017-es adatainak felhasználásával készült tanulmány szerint Magyarországon a 4,39 millió munkavállalóból 34 %, azaz kb. másfél millió foglalkoztatott munkabére nem éri el a minimálbért. Magyarországon nincs éhező gyermek – mondja a miniszterelnök. Valaki megmutathatná már neki az országot, hogy ne csak mesterséges mennyországait lássa. A vérnyomás és az adrenalin itt szökik az egekbe, s fordul át kis híján motorikus aktivitásba. Viszonylag új berendezési tárgyak vannak a lakásomban. Kár volna értük. Nem olvasok tovább, inkább lecsapom a laptop fedelét.

Képek forrása: Felvidéki András/moly.hu / origo.hu / mandiner.hu / kiskegyed.blikk.hu / olkt.hu