Műtét után, lábadozás közben az ember sajátos optikán keresztül látja a dolgokat.

Fura, de most még a bosszantó eseményeknek is van legalább annyi hasznuk, hogy elterelik a figyelmet a fizikai fájdalmakról. Bőven van miről elterelni, s akad bőven az is, ami elterelje.

Úgy tűnik, ezekben a napokban Trócsányi ügye mindent visz. Dübörög a propaganda, hogy az átlag keresetek szárnyalnak, s a nettó foglalkoztatotti már havi 240 ezer felett jár. Mondjuk, erről szívesen megkérdezném azokat, akik az ország keleti feléből ingáznak a nyugatiba, hogy ott pótolják az onnan még nyugatabbra vándorolt munkaerőt. Vagy a közszféra azon területeinek dolgozóit, akiknél már vagy egy évtizede nem rendezték a béreket. Pontosan tudható, hol van az átlagszámítás statisztikai kutyája elásva. Mégis, Trócsányira figyel az egész ország.

Húzhatják a vészharangot, hogy közeleg a recesszió, amelynek első jeleit az autóipar produkálja. Mivel a magyar GDP igen jelentős része a külföldi érdekeltségű hazai autógyártásból származik, ezek a változások nekünk is fájni fognak, de nagyon. A magyar biztosjelölt dolgai azonban ezt is vastag ceruzával írják felül. Trócsányival ugyanakkor a gépezetbe mintha nem is porszem, de egy komolyabb akadály, mondjuk egy jókora szikla került volna.

Megvallom, én nem is nagyon értettem, miért őt jelöli Orbán. Szinte biztosak lehettünk abban, hogy el fogják kaszálni. Persze nem az alkalmasságával, a tekintélyével, a szakmai tudásával van a baj. Csak hát ez a fránya összeférhetetlenség. Úgy tűnik, mintha nem azonos nyelvet beszélnének az Eu-ban és Magyarországon. Persze a jó ég tudja, mi lehetett Orbán újabb mesterterve. Azt tudnia kellett, hogy a jelöltje nem fog átmenni. Ki tudja, talán új emberre volt szüksége az alaptörvény felülvizsgálatához, amelyre várhatóan az önkormányzati választásokat követően kerül sor, s Varga Juditban meg is találta a megfelelő személyt. A minisztercsere legsimább módja pedig Trócsányi jelölése volt. Közben persze felmerül bennem egy másik kérdés is. Hova lett a miniszterelnök markáns álláspontja arról, hogy a folyamatos karaktergyilkosságra épülő magyar politikai életben nincs helye női miniszternek, mivel ők nehezen viselik ezt a közeget?

Egy dolgot viszont elmulasztottam. Nekem gyanús volt Ursula von der Leyen szerepe ebben a játszmában. El is hessegetettem hamar a gondolatot, mert a kritikusaim nyilván üres összeesküvés elméletnek nyilvánították volna. Emlékszünk, ugye, mekkora öröm volt a kormány és a propaganda gépezet számra, hogy Trócsányit egy viszonylag komoly posztra, bővítési ügyekért felelős biztosnak jelölte az Európai Bizottság elnöke. Von der Leyen személyét az EB élén a Magyarországot ért korábbi kritikai észrevételei ellenére is sikerült egy ügyes húzással úgy beállítani, mintha megválasztása a magyar uniós politika sikere is volna. Nos, én egy pillanatra sem gondoltam, hogy új szerepkörében enyhébben fogja megítélni a hazai történéseket. Éppen ezért fogalmazódott meg bennem az a gyanú, hogy talán épp azért jelöli Trócsányit egy komolyabb posztra, mert biztos benne, hogy el fog bukni a különböző testületek előtt, s az elutasítás így majd nagyobbat szól. S hogy nagyot szól, azt láthatjuk, hallhatjuk.

Azt ugye nem kell ecsetelni, hogy ez az egész történet mennyire ciki az egész országnak. Főleg, hogy az azóta megnevezett Várhelyi Olivér személyében, ha lehet ilyet mondani, a kezdetektől fogva „kéznél” volt az Orbán számára is tökéletes megoldás. Az a szánalmas duma, hogy Trócsányit a bevándorláspárti erők buktatták meg, talán még a Fidesz hívők és hívek körében sem jön be. Az összeférhetetlenség az összeférhetetlenség. Aki ezt nem érti, az nyilván azt sem érti, hogy bár a döntés bántó, de értünk is van. Ők vélhetően ezt sem fogadják el, hogy ezúttal az Unió, s vele együtt a Magyarország fölé is kiterjesztett jogi védőháló működött. Ha az összeférhetetlenségi szabályokat komolyabban vennénk, itthon is mehetnének másképp a dolgok. Akár már e hó 13-át követően is, miután behúztuk az x-et valamelyik nem összeférhetetlen önkormányzati képviselő- és polgármester jelölt neve mellé.

Képek forrása: hvg.hu / origo.hu / azonnali.hu / hetek.hu