Vizsgáljuk meg a változás természetrajzát.

Talán érdemes volna Orbánnak bekéretnie Szíjjártót, s beszélni a fejével.

Kövér László szerint – s a hazai politikacsinálók évtizedes bénázásaira való tekintettel ebben az egyetlen összefüggésben kivételesen talán egyet is tudok érteni vele – Magyarország megoldhatatlannak tetsző dilemmája, hogy a kelethez, vagy a nyugathoz csatlakozzunk.

Azt azért ugye vágja mindenki, hogy át vagyunk verve rendesen?

A hála nem tartozik a tipikus emberi gesztusok közé. Én most mégis szeretném gyakorolni, méghozzá Szijjártó Péter felé.

Igyekszem mindig betartani a közlekedési szabályokat. Különös tekintettel a sebességkorlátozásra.

Ha egész nap porban, koszban dolgozik valaki a tűző napon, alig várja, hogy hazaérjen, s egy hűsítő zuhany alatt megtisztuljon.

Általában irigyelni szoktuk a skandináv országokat. Persze ízlés dolga.

Jól emlékszem, mekkora felháborodást váltott ki szinte valamennyi jóérzésű emberből, amikor 1992. október 23-án szélsőjobbosok egy csoportja kifütyülte Göncz Árpád köztársasági elnököt, megakadályozva ezzel, hogy elmondja ünnepi beszédét. Értetlenül álltunk a jelenség előtt.

Magyarországot ezúttal onnan érte éles kritika, ahonnan néhány hete még jóval barátságosabb hangokat remélt.