Megéltem már jó pár dolgot. Tettem ilyet is, olyat is. Van, amire büszke vagyok, van, amire nem.

Kövér Lászlóra soha nem voltak jellemzők a túlgondolt nyilatkozatok. Ha tévednék, s mégis megfontoltság uralja szavait, akkor még nagyobb a baj.

A napokban Zimonyban a magyar és a szerb államfő leleplezett egy Hunyadi szobrot.

A jó hír az, hogy a házelnök képes a fejlődésre.

A tegnap délután parlamentáris demokráciánk legsötétebb napjai közé tartozott.

Furcsa ilyen messziről figyelni az otthoni dolgokat. Egyrészt, könnyen megkaphatom – ahogy NER-lovagoktól már meg is kaptam –, hogy maradjak ott, ahol vagyok.

Gyakran csak nézek, mint a moziban és nem értem, mi folyik körülöttem?

A tények makacs dolgok, ezt mindenki tudja. A szó meg elszáll, de ha leírják, képes keményen szembesíteni önmagával azt, aki egykor kimondta.

Fura helyzetben vagyok. Szeretek úgy dolgozni, hogy a dolgok mélyére ások. Belemerülök valaminek a közepébe, aztán próbálok válaszolni arra a rengeteg kérdésre, ami szembe jön velem.

Esküszöm, ha a szívemre hallgatnék, akkor most a Tudósoktól inkább a Gyere be a diszkóba című nótáról kezdenék hosszabb értekezésbe.